2015. október 11., vasárnap

Templom torta


Eszembe se jutott, hogy elvigyem a fényképezőgépet erre az alkalomra, mert hát mit lehet, blogba illőt, fényképezni egy templom alapkő letételi ünnepségén? 
Hát mit? 
A szeretetvendégséget!
Így aztán csak mobilosak ezek a képek.
Na, szóval. Múlt vasárnap egy kedves ünnepségre voltunk hivatalosak a férjemmel. Néhány faluval odébb a reformátusok templom építésébe fogtak. Eddig az ökumené szép példájaként, a katolikusok nyitották meg számukra az Isten házát, de mostanra annyira megerősödött a gyülekezet, hogy úgy döntöttek, Isten segítségével elkezdik saját lelki otthon építését.
Nagy szervezés előzte meg a napot. A püspököt, az esperest, az országgyűlési képviselőt is meghívták. Emberileg lehetetlen volt ennyi vezetőt egyszerre itt látni, de Istennél semmi sem lehetetlen. Ráadásul arra a napra sikerült egyeztetni az időpontokat, amikor a 
Biblia- olvasó kalauzunkban is építkezésről volt szó azon a napon:
Persze ez a jövő évi.
Pál apostol első levele a korinthusbeliekhez 3 rész.
"Mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. Az Istentől nekem adott kegyelem szerint , mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azért mindenki, hogyan épít rá. Mert más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus."
Bár az apostol a lelki építkezésről szólt, arról, hogy az ő prédikációja nyomán lettek keresztyének ezek az emberek, és rajtuk is múlik, hogy hogyan fejlődnek a lelki életükben, mégsem gondolom, hogy véletlen volt a napi ige pont akkor. A püspök úr nagyon szépen ki is fejtette, olyan volt, mintha Isten áldását hozta volna az építkezésre ami jelképesen el is kezdődött. Egy csőben elhelyeztek különböző dokumentumokat, és beletették egy mély gödörbe, melyet az alapkővel letakartak.
Utána a helyi tornaterembe mentünk, ahol az asztali áldás után feldúltuk a gyönyörűen elkészített asztalokat. A gyülekezet asszonyain kívül egy hidegkonyha is beszállt az élelmezésbe, bár nekem legjobban a lelkészné töltött húsa ízlett. Időnként én is készítek ilyet, mert szeretjük. 

A torta ilyen volt belül: kakaós piskóta finom krémmel.


És a hidegtálak egy része.





Az asztali áldás
-imádság étkezés előtt:
Jővel, Jézus, áldj meg minket, mindennapi kenyerünket! 
Ámen!
-imádság étkezés után:
Aki ételt, italt adott, Urunk, Jézus, legyél áldott, Ámen!

Egy szép történetet arról, hogy miért hasznos, ha betanult imádságokat is tudunk, nemcsak a saját szavainkkal imádkozunk:
"Az ima ereje:
lelkész édesapám mesélte annak idején, hogy 1945-ben egy kiskatona vonszolta magát az út mellett, és olyan éhes volt, hogy nem bírt tovább menni. Azt gondolta, hogy éhen hal, ha nem jut egy falat kenyérhez. Térdre rogyott, már nem is tudott a saját szavaival imádkozni, csak elkezdte a rég beidegződött imát, a Miatyánkot. Amikor odaért, hogy mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, váratlanul felbukkant a kanyarban egy kenyérszállító katonai teherautó, egy göröngyön megugrott a kerék, és lepottyant róla egy cipó. Pont a fiú lába elé gurult. Ez a cipó mentette meg az életét, és visszaadta a hitét, hogy Isten a legreménytelenebb helyzetben is mellette áll."


3 megjegyzés:

  1. Nagyszerű, ha a különböző felekezetű emberek összefognak...
    A torta pedig igazán alkalomhoz illő volt!:)

    VálaszTörlés
  2. Igen, mert "csak oda küld áldást Isten, ahol egyetértésben élnek az atyafiak."
    Örülök, hogy újra olvasok felőled. Egy hónapja hiányollak.

    VálaszTörlés
  3. Ani, igazán remek beszámolót írtál a vasárnapi eseményről!
    Az asztali áldást mi néhány szóban eltérően mondjuk, de a lényege ugyanaz:
    "Jővel Jézus, légy vendégünk! Áldd meg, amit adtál nékünk!"
    "Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott!"
    A torta nagyon szép, biztos finom is volt!

    VálaszTörlés