Debreceni tokány bográcsban

 

A telken jött össze a család egy jó bográcsozásra. Természetesen "csökkentett üzemmódban", mert nem tudott eljönni mindenki, de a többség ott volt, és ennek nagyon örültünk. Szép volt az idő is. Persze a gyerekek hoztak egy csomó finomságot kiegészítésnek. Géza még kolbászokat grillezett, és ahhoz jól jöttek a saláták. Most csak a tokányról van kép.  

Hozzávalók: 

30 dkg kockázott bacon

5 vöröshagyma

3 kg sertéslapocka+ húsos csontok

só

1 evőkanál őrölt piros paprika

1 púpos evőkanál őrölt kömény

2 paradicsom

6 zöldpaprika

fél kg debreceni kolbász

Elkészítés:

A vöröshagymát megtisztítjuk, felkockázzuk. A bacont a bográcsban zsírjára pirítjuk, hozzáadjuk a vöröshagymát és megfonnyasztjuk. Hozzáadjuk a felkockázott húst és a csontokat, fehéredésig sütjük, majd meghintjük a piros paprikával és a köménnyel. Kevés vízzel felengedjük, lassú tűzön, fedő alatt főzzük. Néha megkeverjük. A paradicsomot és a paprikát megtisztítjuk, cikkekre vágjuk, a kolbászt felkarikázzuk. és ha a hús már majdnem puha, hozzáadjuk. Összefőzzük, és ha szükséges, sózzuk. Főtt krumplival tálaljuk, de friss kenyér vagy tarhonya is illik hozzá.

A receptet egy szakácskönyvben találtam még régebben. 

Bibliás elmélkedés:
"Ó mily jó, és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek... Csak oda küld az Úr(Isten) áldást és életet mindenkor." 133. zsoltár

A Biblia a testvérek szó alatt nemcsak a vérrokonokat érti, hanem a hitben azonos véleményen levőket is. Ez nem felekezeti kérdés, mert lehet, hogy egy magát reformátusnak valló emberrel nem tudok olyan bensőséges lelki kapcsolatban lenni, mint egy baptista, katolikus vagy evangélikus emberrel. A családban is lehetnek olyan nézeteltérések, amelyek nem jelennek meg a barátok között. Persze úgy könnyű jóban lenni valakivel, hogy csak néha látom. 

A napi kapcsolat mutatja meg sokszor, hogy kiben milyen lélek van. 

Egyszer voltam egy női konferencián, és az előadó elmesélte, hogy az egyik lánya komolyan szembe fordult vele, amikor kamasz lett. Szemtelenkedett, visszabeszélt, gúnyolódott. A férje hiába csitította, hogy legyen tisztelettudó az édesanyjával. Ez még inkább olaj volt a tűzön mindaddig, amíg az apa ki nem fakadt: "Nem beszélhetsz így a feleségemmel!" Ekkor megszűnt a szemtelenkedés.

Csodálkozva hallgattam, hogy egy hívő családban ilyesmi előfordulhat. Nálunk? Soha! Aztán nekünk is kamaszok lettek a gyerekek, és sok minden előfordult, amit azelőtt nem is gondoltam volna. Mára lecsillapodtak a kedélyek, hála Istennek, csak ritkán jönnek haza. 

Persze így könnyű békességben élni! 😊

Mi történik a kamaszokkal? A legjobb szülő-gyermek kapcsolat is gyakran megtörik a gyerek 16 éves kora körül. Egyes pszichológiai iskolák szerint ez velejár a felnőtté válással, kis túlzással azt mondják, hogy ha kimarad a lázadás, vigyük orvoshoz a gyerekeket. Én másként gondolom. 

A kamasznak nem az a dolga, hogy lázadjon, hanem az, hogy felkészüljön az életre:

Értékelje át az eddigi életét!

Vegye számba az erősségeit és a gyengeségeit!

Imádságos szívvel kutassa, hogy milyen jövőt szán neki Isten, és ehhez mit kapott otthonról: milyen szülői példákat kövessen, mit hagyjon el?

A "Tiszteld apádat és anyádat!" parancsolat éppen azért került a Tízparancsolatba, mert nem mindig könnyű tisztelni a szülőket, ez azonban feltétele a hosszú életnek. A szülők többnyire a legjobbat akarják a gyerekeiknek, de gyakran ez nem sikerül. Hibáznak, mert nem gépek, de ezeket a mulasztásokat meg kell tudni bocsátani. Bocsánatot is kell kérni, ha éppen a gyermek követett el valami vétket. 

Erre nemcsak tanítani kell őket, hanem, és ez sokkal fontosabb, jó példát mutatni. Isten segítsen minket ebben!