Kölesfelfújt. Gluténmentes

Írhattam volna azt is, hogy majdnem kölesfelfújt, mert azért a felfújtak kicsit különböznek, de ez leginkább arra hasonlít. Maradék kölest hasznosítottam, mert már senki sem akarta megenni. Így viszont nagy élvezettel falatoztuk. Kicsit maradékmentés is.

Hozzávalók:

 20 dkg főtt köles

10 dkg margarin

2 tojás

2 teáskanál 1:4 édesítő

1 teáskanál vaníliaeszencia

áfonya

Elkészítés:

Mártásos hús mellől maradt meg a főtt köles, és mivel alig volt sós, fel lehetett használni ehhez az édes desszerthez. A tojást ketté választjuk, a habot felverjük. A kölest összekeverjük a margarinnal, édesítővel, vaníliával, tojássárgájával, majd a habot is óvatosan hozzáadjuk. Egy kis tortaformát kikenünk, és belesimítjuk a tésztát,

majd kirakjuk áfonyaszemekkel.

180 fokra előmelegített sütőbe toljuk, 10 perc múlva mérsékeljük  a hőfokot 160-ra, és tűpróbáig sütjük.

Az étel akkor lesz gluténmentes, ha betartjuk az előírásokat, és bizonyosan nem érintkezik gluténnel. Külön edényt és külön eszközöket szoktak használni ennek érdekében. 

Bulgurfelfújt

Korchus felfújt borsodóval

Darafelfújt

Bibliás elmélkedés:
Felfújt hólyag-szoktuk mondani az olyan emberre, aki beképzelt, és lenézi a másikat. Nem szeretünk az ilyenek társaságában lenni, mert saját kicsiségünkre emlékeztet. Arra, hogy nem vagyunk elég jók, ügyesek, képzettek stb. Bezzeg X! Milyen magabiztos, bárcsak én is olyan jól tudnám a dolgokat, mint ő. Én régebben gyakran talajt vesztettem erős emberek társaságában, bár rólam is sokan azt gondolják első találkozáskor, hogy erős egyéniség vagyok, pedig csak sokat beszélek. 16 évig voltam otthon a gyerekekkel, és mindig nagyon örültem, ha felnőtt társaságba kerültem. És mondtam, mondtam, mondtam....Egyik barátnőm panaszkodott egyszer, hogy egy volt évfolyamtársa mennyivel előrébb van már a ranglétrán, mint ő, pedig 3 gyereket is felnevelt. Ezzel szemben a barátnőm megmaradt "csak" anyuka és "egyszerű" gyógypedagógus. Aztán ez a "szupernő", a volt évfolyamtárs, egyszer csak meghalt néhány évvel nyugdíj előtt. Nagyon szomorú eset, de nem lehet két végén égetni a gyertyát.  Tapolyai Emőke jutott eszembe a Jézus és a kiégés című részből. Pszichiáter édesapját idézte: 

"Isten mindig megbocsát. Az emberek vagy megbocsátanak vagy nem. A tested nem bocsát meg. Követeli, hogy amit kivettél belőle, azt add is vissza. A kiégésből a kiút az, hogy mindig őszinte vagyok magammal, és visszaadom a testemnek azt, amit kivettem belőle."

Szóval nem érdemes másokra tekintgetni. Vizsgáljuk meg, hogy mi a mi utunk, mi az, amit tényleg meg tudunk valósítani anélkül, hogy beáldoznánk magunkat, a családunkat, az egészségünket. Ehhez kell egy jó adag önismeret, amire Isten tud elvezetni. És akkor teljes békességgel tudjuk hallgatni a sikerembereket, nem kell, hogy kizökkenjünk a lelki nyugalmunkból, mert másnak nagyobb, újabb, gyorsabb valamije van. A kiégés legjobb ellenszere, azt hiszem, hogy a hálaadás.

 Isten mondja: 

"Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását." Zsoltárok 50.23.