Paprikás sertésnyelv

 

Régebben gyakrabban készítettem. Mostanában elmaradt, de múlt héten kaptam nyelvet a hentesnél, és a férjem heves tiltakozása ellenére vettem is két darabot. Legfeljebb nem eszik belőle, bár nem értem ezt a nagy tiltakozást, ha a pacalt meg szereti. 
Kuktában főztem, hogy hamar kész legyen. Nagyon finom, puha lett.

Hozzávalók:

2 sertésnyelv
(2-3 babérlevél)
8-10 szem egész bors

(reszelt zöldség)
só

..................
őrölt piros paprika
fokhagyma

Elkészítés: A nyelvet lábosba tesszük annyi vízzel, hogy éppen ellepje. A fűszerekkel együtt megfőzzük, majd megszórjuk piros paprikával, és reszelt fokhagymát teszünk rá.

Bibliás elmélkedés:
Nagyon eldurvult a közbeszéd. Szinte önsanyargatás egy-egy facebook bejegyzésben elolvasni a hozzászólásokat. Politikai témában meg egyenesen felháborító, ahogy egymásnak esik a két-három tábor. Nem is feltételezik egymásról, hogy azért állnak a másik oldalon, mert nekik az a párt szimpatikusabb, a kormányzásuk idején jobban éltek, élnek. Nem a józan eszük ment el. Szinte nem is lehet értelmesen vitatkozni, mert csak sértegetés lesz a vége. Pedig ha meg akarom győzni a másikat a magam igazáról akkor elsősorban tisztelnem kell őt. El kell hinnem, hogy megvan a magához való esze, csak esetleg nem jó helyen tájékozódik, fontos szempontokat nem vesz figyelembe, más az értékrendje. 

A Zsoltárok könyve figyelmeztet: 

"Vigyázz, a nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot!"(34.14.)

"Bölcsen beszél az igaz ember szája, és nyelve igazat mond." (37.30.)

A Példabeszédek könyvében is sok szó esik a nyelvről, ami valójában a beszédet jelenti.

"Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít."(12.18.) 

A szelíd nyelv olyan, mint az élet fája, a romlott pedig összetöri a lelket.(15.4.)

"Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, életét őrzi meg a nyomorúságtól."(21.23.)

Mennyivel jobb lenne, ha a sok hiábavaló szócsata helyett Istenhez fordulnánk, és tőle kérnénk azt, amit ma hiányolunk, mert a zsoltáríró tapasztalta meg, hogy:

"Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. (139.4.)

Ha többször gondolnánk Isten dicséretére, akkor talán jobban megbecsülnénk egymást, és boldogabbak is lennénk: 

"Szám hozzá kiáltott, nyelvem őt (Istent) magasztalta." (Zsoltárok 66.17.)

"És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem." (Zsolt.51.16.)