Karfiol tábornok módra

 

Hallott már erről az ételről valaki? Mert én eddig még sosem. A pinteresten találtam, és hamarosan el is készítettem. Kicsit változtattam rajta, mert nem használok csilit az erőssége miatt. Karfiolt már főztem levesnek, rakott ételként tálaltam, sütöttem serpenyőben, és alkotórésze lett a sült vegyes zöldségnek. Tettem a csicsókás lepénykébe, és magában is készült belőle lepény. Már idén is raktam el télire. Azt hiszem, hamarosan összegyűjtöm a karfiolos receptjeimet. Most döbbenek rá, hogy mennyi van, de a "tábornok módra" még hiányzott.

Hozzávalók:

1 karfiol

2 evőkanál olaj

2 teáskanál keményítő

1-2 evőkanál szójaszósz

(4-6, magot tartalmazó csilipaprika)

1 szál apróra vágott újhagyma

1 pritamin paprika apróra vágva

5 dkg pirított szezámmag

1 evőkanál őrölt piros paprika

Elkészítés: A karfiolt rózsáira szedjük, és szárral lefelé fordítva elhelyezzük egy akkora lábosban, amelyben éppen belefér. Sós, forró vízben gőzöljük 5 percig, hogy ne főjön meg, csak ropogós maradjon.

Kiszedjük, és hűlni hagyjuk. Egy kis tálban összekeverjük az olajat, a keményítőt, a paprika kockákat és a szójaszószt.

Megkenegetjük vele a karfiolrózsákat, és rászórjuk a kevés olajon megpirított szezámmagot. Végül a hagymadarabokat is.

180 fokon 20-30 perc alatt készre sütjük, majd összeforgatjuk az őrölt paprikával.

 Kis változtatásokat hajtottam végre csak az eredeti recepthez képest, ami itt található.

Bibliás elmélkedés:

Biztos vagyok benne, hogy a mai világban már nagyon kevesen akarnak háborút. Tanultunk történelmet, és látjuk, hogy a kisember csak áldozat lehet, akár a támadó, akár a védekező oldalon áll. Meghalni, megnyomorodni ő fog, mert a hadseregek vezetői, az ezredesek, tábornokok már nem mennek ki a harctérre, mint évszázadokkal ezelőtt, amikor egy csata szinte meg volt koreografálva. A király ment elől, és mindenki őt védte. A lőfegyverek megjelenésével párhuzamosan azonban eltűntek, és ma már kényelmes, jól hűtött-fűtött irodáikból adják ki a parancsokat. Az anyák és feleségek pedig sírhatnak a fiaik, férjeik után. 

Sok mindent másként gondolok én is, mint lobbanékony ifjú koromban. Akkor mélyen megvetettük Görgey Artúrt, amiért letette a fegyvert az oroszok előtt. Áruló! Ma már árnyaltabban fogalmaznék, mert sok százezer magyar honvéd megmenekült. Aztán a magyar furfang, a jó szerencse, de inkább Isten segítsége miatt 1867-ben a kiegyezés is megindulhatott az osztrákokkal, és hamarosan majdnem lehagytuk őket. 

1956-ot is másként látom már. Akkor nagyon haragudtak a szüleink a nyugati országokra, amiért nem segítettek nekünk leverni az szovjeteket. Ma már nem bánom, Megmenekült több (száz)ezer magyar fiatal, aztán a magyar furfang, a jó szerencse, de inkább Isten segítsége miatt fokozatosan lazult a béklyó, és végül jobban éltünk, mint az elnyomóink. Majd a világtörténelem fordult egyet, és hirtelen szabadok lettünk. Habár Antal József miniszterelnöknek az volt a véleménye, hogy "Kimentek a tankok, bejöttek a bankok."Egy ismerősöm 2 millió forint kölcsönt vett fel, és most már 11 millióval tartozik, mert nem mindig tud időben fizetni. 

Ez az ének legyen egy imádság a békéért! Minden tekintetben.

1. Szentlélek égi lángja, békesség Lelke vagy,
   Ki nem örül, ha látja, hogy forr viszály, harag.
   Ó, add, szent Szeretet, Bárhol háború dúlna,
   Békéljenek meg újra a harcoló felek!
2. Ébressz józan belátást, hol indulat vakít,
   Pusztítás helyett áldást, hadd áradjon a hit!
   Add hát kegyelmedet, Világszerte a békét,
   S a jóság kötelékét a széthúzás helyett!
3. A sok keserűségnek földünkön szabj határt,
   Örömnek és jólétnek napját derítsd reánk!
   Gyötrött országokon Ragyogtass égi áldást,
   És újra adj virágzást az üszkös romokon!
4. Irányíts, míg itt élünk, szent szándékod szerint,
   Mígnem eljő a végünk, s halál órája int!
   Segíts kegyelmesen Békével halni tudni,
   S hozzád a mennybe jutni a hitben győztesen!

827. ének az új református énekeskönyvből. 

szöveg: P. Gerhardt, 1653 | fordítás: Szénási S. | dallam: Lyon, 1557 (Várj, ember szíve)