Túrós muffin cukorbetegeknek (is)

 

Szeretek nézelődni Vanilin blogján. Már többször elhatároztam, hogy sütök tőle ezt-azt, de végül a megszokás győzött vagy a lustaságom, és ez elmaradt. Most viszont a túrós minikuglófja olyan erővel hatott rám, hogy azonnal megvettem a túrót, és hamarosan el is készítettem, bár formák híján, muffinként. Pici változtatás azért van, de nem sok. 

Hozzávalók:

25 dkg túró

1 dl tejszín

10 dkg zabpehelyliszt

3 tojás

2-3 teáskanál 1:4 édesítő

fél csomag sütőpor

díszítéshez diétás csokoládé és az egészségeseknek egy kis eperöntet

Elkészítés:

A nedveset a nedvessel összekeverjük, és botmixerrel simára dolgozzuk. A szárazat a szárazzal összekeverjük, és összeforgatjuk az egészet. 5-10 percet pihentetjük, hogy a liszt megduzzadjon. A muffinpapírokat a tepsibe tesszük, félig megtöltjük a tésztával, és előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük. Megfordítva rácson kihűtjük a muffinokat, és leöntjük olvasztott csokival. Aki ehet cukrosat, az kap rá eperöntetet. Nagyon finom volt, köszönöm a receptet, Vanilin.

Bibliás elmélkedés:

Az angolszász népek után  a magyar a legindividualistább nép Európában - olvastam.

Ez valami olyasmit jelent, hogy nem közösségi lény, jól elvan magában. Nem nagyon tűri, hogy beleszóljanak az életébe.

A Wikipédia szerint:

Az individualizmus kifejezés egy erkölcsi rendszert, egy politikai, társadalmi szemléletmódot, gondolkodást jelent, amelyben az egyén áll a középpontban, a saját magárahagyottságával és szabadságával. Az individualisták az egyéni célok és vágyak elérését állítják a középpontba, elvetve a külső befolyást, jöjjön az akár társadalomtól, államtól vagy más egyéntől, csoportosulástól vagy intézménytől.

Ez igaz lehet, mert amikor még a szüleimmel külföldön jártunk, megfigyeltük, hogy a magyarok szinte mindig egyedül utaztak, más kelet-európai nép tagjai viszont csapatban. Három-négy autó csatlakozott össze, igazodtak egymáshoz az úton, és a kempingekben is. 

Sajnos nem vagyunk túl vallásos nép. Talán az individualizmusunk miatt is van ez. A vallásokat ugyanis közösségben élik meg a hívők, és ez fokozottan igaz a keresztyénségre. Most nem akarom azt taglalni, hogy Jézus az egyetlen út Istenhez, hanem azt, hogy Isten azt akarja, hogy az Ő népe vasárnaponként, de máskor is együtt legyen, és ő a gyülekezetben osztja ki az ajándékait. Gyakran tapasztaljuk, hogy hiába imádkozunk valamiért hosszú ideig, aztán egyszer csak egy imaközösségben valaki más fordul érte Istenhez, és hamarosan teljesül a vágyunk. "Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik felemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki." - olvassuk a Prédikátor könyvében.(4. rész 9-10. versek)

 Hány idős ember él egyedül Magyarországon! Milyen szomorú, hogy otthonokba száműzzük őket ha már nagyon betegek, ahelyett, hogy családban öregednének meg! Egy afrikai keresztyén vezetőnek megmutattak egy öregotthont, de elborult az arca. Náluk ez elképzelhetetlen. A család nem hagyná őket magukra.

Talán nem véletlen, hogy a muffin olyan népszerű lett Magyarországon (is).

Már a sütése is! Hiszen különálló formákba öntjük, papírral elválasztva, és rendszerint így is tálaljuk.

A fenti eszmefuttatást a muffinról és a vallásosságunkról nem kell nagyon komolyan venni, bár külön-külön mindegyik gondolat igaz. Ha mégis a témánál maradok, akkor az igazi közösségi sütemény az aranygaluska.

http://korsocska.blogspot.hu/2014/01/aranygaluska.html