Lelkész, feleség, anya, nagymama, gyakorló háziasszony.
Bemutatjuk
P. Tóthné Szakács Zitát, a Református Nőszövetség elnökét:
-Szeretettel köszöntelek. Kérlek, beszélj egy kicsit magadról, hitre jutásodról, és a Nőszövetségben betöltött feladataidról!
-Lelkészcsaládból származom, de nem ezért lettem lelkész. Sőt, az édesapám nagyon le akart beszélni: pontosabban tudni szerette volna, hogy ez nálam csak lelkesedés, vagy pillanatnyi fellángolás? Figyelmeztetett: ugye tudod, hogy ez nem babaruha, ezt nem lehet visszaadni, ha nem tetszik. Akkor még nagyon kevés lányt vettek fel a teológiára, s palástjogunk sem volt, ami azt jelentette, hogy lelkészi munkatársként szolgálhattunk. Én abban voltam teljesen biztos, hogy nagyon sok embernek szeretném elmondani, hogy
az Övéből továbbadjak. 1971-ben érettségiztem,
s bizony abban az időben kevesen jártak templomba, s még
kevesebben merték ezt fel is vállalni.
A Nőszövetségben az 1992-es újjáalakulás óta tevékenykedem, egyházkerületi titkárként, országos alelnökként, s most elnökként. Nagyon fontosnak tartom nemcsak a közösség összetartásának erősítését – ami bizony ezekben a pandémiás időkben nem egyszerű- hanem a gyülekezet nőtagjaiban tudatosítani, hogy mi a gyülekezet belmissziói kiscsoportja vagyunk, akik arra kaptunk elhívást, hogy a távol lévőket Isten közelébe szeretgessük.
-Lelkész és lelkészfeleség is vagy. Talán a karácsony a legmegterhelőbb egy lelkészcsalád számára. Hogyan hangoltad össze a gyülekezeti szolgálatot és a háziasszonyi teendőket?
-Nem mindig volt egyszerű az életünk. Mivel mindketten lelkészek vagyunk, s egyszerre több gyülekezetben is szolgáltunk, bizony jól meg kellett szervezni nemcsak azt, hogy készülni is legyen időnk az igehirdetésekre, hanem amikor kicsik voltak a gyerekek, legyen aki vigyáz rájuk, mikor nem vagyunk otthon. De minden gyülekezetünkben volt egy „ nagymamánk” özvegyasszony, vagy fiatal lány, aki szívesen felvállalta a feladatot. Szüleim és a férjem édesanyja nem lakott velünk, hogy segíteni tudtak volna. Meg kellett tanulnia a gyerekeinknek, hogy előbb a gyülekezeti szentesték, s aztán gyülekezhetünk mi is a fa alá, Igét olvasni, imádkozni, énekelni csodás karácsonyi énekeket. A fa díszítése mindig a férjem feladata volt, s titokban, lezárt szobában, előző éjjel készítette elő. S csak a csengőszóra nyílott az ajtó, s varázslatos pillanatok voltak ezek, még amikor nagyon voltak a gyerekeink akkor is. S most a saját családjukban viszik tovább az otthon látottakat. Mivel karácsonykor még betegekhez is vittünk úrvacsorát, így az első ünnepet a gyerekeink az otthoni istentisztelet után nagy boldogan a kapott ajándékokkal töltötték. Másodünnepen mindig volt legátusunk (vendég igehirdető), így az ünnepei asztalnál eggyel többen ültünk. S másodünnep délutánján kezdett gyülekezni nagy családunk, szüleink, testvéreink a családjaikkal, hogy amikor már mi is felszabadulunk, akkor a családi ünnepet is együtt megüljük. Háziasszonyként ez külön logisztikát igényelt (de nagyon szeretem ezt a feladatot, mert nagyon szeretek sütni-főzni) : olyan ételeket sütni főzni, amiket előre el lehet készíteni, s csak felsütni, melegíteni, hogy frissen tálalható legyen. Négy gyerekünk van, s a nagy család mikor asztalhoz ült, 26-an voltunk.
Milyen jó volt, hogy a lelkészlakások általában nagy épületek, így nem okozott gondot a nagy asztal megterítése. Szenteste nálunk is halászlé, vagy rántott hal szokott lenni, amit előkészítettem annyira, hogy már csak a végső simításokat kelljen elvégezni. Lányaim nagyon szeretnek szépen teríteni, így az mindig az Ő feladatuk volt. Mivel 88 telén egy gerincbecsípődés miatt 6 hetet feküdtem szinte teljesen mozdulatlanul, a férjem látta el az összes szolgálatot 3 gyülekezetben, ekkor tanult meg a fiam is sütni főzni, amit később is gyakorolt, s besegített ő is a konyhában. Az ő zserbója a legfinomabb. De nem szabad elhallgatnom, hogy a gyülekezetünkben voltak olyan asszonyok, akiktől süteményeket kaptunk, ők így mutatták ki a szeretetüket.
-Mit tartasz legfontosabbnak az adventi készülődésben?
-Már otthon is azt tanultam, hogy nagyon fontos az ünnepre való ráhangolódás. S ez nem a végeláthatatlan takarításban és süteménysütésben fejeződött ki, hanem a csendességekben. Sokat imádkoztunk gyertyafénynél, énekeltünk, édesapám igemagyarázatát hallgattuk. Mindig a csend volt a fontos. Ezt igyekeztünk a férjemmel mi is hangsúlyossá tenni.
-Általában mi a menü, és megosztanád-e velünk a kedvenc receptedet?
-Ez nagyon jól hangzik. Egyszer én is meg fogom próbálni. Mivel a Világimanap szervezésében is részt veszel, megosztanál velünk néhány gondolatot az imádságról?
-Az imádság beszélgetés Istennel. Fantasztikus megélni, hogy az Úr Isten bennem él, és akkor teljesen mindegy, hogy hol vagyok, postán, buszon, bármikor szabadságom van vele beszélgetni. Zsindelyné Tüdős Klára a Nőszövetség elnöke mondta, hogy fakanállal a kézben, rántáskeverés közben is imádkozhatnak az asszonyok.
-Végezetül egy-két igei gondolatot szeretnénk kérni.
Az adventben és a karácsonyban nagyon fontos, hogy arra figyeljünk, hogy Isten Fia megszületett. Semmi olyan parancsolatot nem hagyott ránk, hogy agyon vásároljuk magunkat, vagy az evés ivásban leljük örömünket. Az Ő születésnapját ünnepeljük, szenteljük neki az időnket! Annak idején nagy szenzációnak számított, hogy az ember a holdra lépett, szerintem ennél sokkal nagyobb csoda, hogy
Kívánom,
hogy legyen áldott, békés, boldog karácsonyunk!
-Viszont kívánom és köszönöm a beszélgetést.
…......
P. Tóthné Szakács Zita
-református lelkész, a Református Nőszövetség elnöke. Fontosnak tartja, hogy a gyülekezetben élő nők az ige mellett gyűljenek össze, és a férfitársadalommal együtt képviseljék Isten ügyét.
-AVilágimanap egyik szervezője. Minden évben más és más országért imádkoznak különböző felekezetekhez tartozó nőkkel együtt.
-Szerte a Kárpát-medencében segíti a szórványban élő magyarságot a megmaradásban, anyanyelve, hite ápolásában. A Keresztmama programmal rászoruló nagycsaládosokat támogatnak A Reformáció gyermekei programhoz kapcsolódva.
-Szeretettel köszöntelek. Kérlek, beszélj egy kicsit magadról, hitre jutásodról, és a Nőszövetségben betöltött feladataidról!
-Lelkészcsaládból származom, de nem ezért lettem lelkész. Sőt, az édesapám nagyon le akart beszélni: pontosabban tudni szerette volna, hogy ez nálam csak lelkesedés, vagy pillanatnyi fellángolás? Figyelmeztetett: ugye tudod, hogy ez nem babaruha, ezt nem lehet visszaadni, ha nem tetszik. Akkor még nagyon kevés lányt vettek fel a teológiára, s palástjogunk sem volt, ami azt jelentette, hogy lelkészi munkatársként szolgálhattunk. Én abban voltam teljesen biztos, hogy nagyon sok embernek szeretném elmondani, hogy
a mi Istenünk
Élő Isten, aki az Ő egyszülött Fiát elküldte 2 ezer éve erre
a földre, hogy minket a bűntől megváltson, s én ezt szeretném
hirdetni. Krisztusról, a Világ Világosságáról kell bizonyságot
tegyek, hogy ebben a sötét világban kicsiny kis gyertyaként egy
kis világosságot
A Nőszövetségben az 1992-es újjáalakulás óta tevékenykedem, egyházkerületi titkárként, országos alelnökként, s most elnökként. Nagyon fontosnak tartom nemcsak a közösség összetartásának erősítését – ami bizony ezekben a pandémiás időkben nem egyszerű- hanem a gyülekezet nőtagjaiban tudatosítani, hogy mi a gyülekezet belmissziói kiscsoportja vagyunk, akik arra kaptunk elhívást, hogy a távol lévőket Isten közelébe szeretgessük.
-Lelkész és lelkészfeleség is vagy. Talán a karácsony a legmegterhelőbb egy lelkészcsalád számára. Hogyan hangoltad össze a gyülekezeti szolgálatot és a háziasszonyi teendőket?
-Nem mindig volt egyszerű az életünk. Mivel mindketten lelkészek vagyunk, s egyszerre több gyülekezetben is szolgáltunk, bizony jól meg kellett szervezni nemcsak azt, hogy készülni is legyen időnk az igehirdetésekre, hanem amikor kicsik voltak a gyerekek, legyen aki vigyáz rájuk, mikor nem vagyunk otthon. De minden gyülekezetünkben volt egy „ nagymamánk” özvegyasszony, vagy fiatal lány, aki szívesen felvállalta a feladatot. Szüleim és a férjem édesanyja nem lakott velünk, hogy segíteni tudtak volna. Meg kellett tanulnia a gyerekeinknek, hogy előbb a gyülekezeti szentesték, s aztán gyülekezhetünk mi is a fa alá, Igét olvasni, imádkozni, énekelni csodás karácsonyi énekeket. A fa díszítése mindig a férjem feladata volt, s titokban, lezárt szobában, előző éjjel készítette elő. S csak a csengőszóra nyílott az ajtó, s varázslatos pillanatok voltak ezek, még amikor nagyon voltak a gyerekeink akkor is. S most a saját családjukban viszik tovább az otthon látottakat. Mivel karácsonykor még betegekhez is vittünk úrvacsorát, így az első ünnepet a gyerekeink az otthoni istentisztelet után nagy boldogan a kapott ajándékokkal töltötték. Másodünnepen mindig volt legátusunk (vendég igehirdető), így az ünnepei asztalnál eggyel többen ültünk. S másodünnep délutánján kezdett gyülekezni nagy családunk, szüleink, testvéreink a családjaikkal, hogy amikor már mi is felszabadulunk, akkor a családi ünnepet is együtt megüljük. Háziasszonyként ez külön logisztikát igényelt (de nagyon szeretem ezt a feladatot, mert nagyon szeretek sütni-főzni) : olyan ételeket sütni főzni, amiket előre el lehet készíteni, s csak felsütni, melegíteni, hogy frissen tálalható legyen. Négy gyerekünk van, s a nagy család mikor asztalhoz ült, 26-an voltunk.
Milyen jó volt, hogy a lelkészlakások általában nagy épületek, így nem okozott gondot a nagy asztal megterítése. Szenteste nálunk is halászlé, vagy rántott hal szokott lenni, amit előkészítettem annyira, hogy már csak a végső simításokat kelljen elvégezni. Lányaim nagyon szeretnek szépen teríteni, így az mindig az Ő feladatuk volt. Mivel 88 telén egy gerincbecsípődés miatt 6 hetet feküdtem szinte teljesen mozdulatlanul, a férjem látta el az összes szolgálatot 3 gyülekezetben, ekkor tanult meg a fiam is sütni főzni, amit később is gyakorolt, s besegített ő is a konyhában. Az ő zserbója a legfinomabb. De nem szabad elhallgatnom, hogy a gyülekezetünkben voltak olyan asszonyok, akiktől süteményeket kaptunk, ők így mutatták ki a szeretetüket.
-Mit tartasz legfontosabbnak az adventi készülődésben?
-Már otthon is azt tanultam, hogy nagyon fontos az ünnepre való ráhangolódás. S ez nem a végeláthatatlan takarításban és süteménysütésben fejeződött ki, hanem a csendességekben. Sokat imádkoztunk gyertyafénynél, énekeltünk, édesapám igemagyarázatát hallgattuk. Mindig a csend volt a fontos. Ezt igyekeztünk a férjemmel mi is hangsúlyossá tenni.
Hogy lélekben
készüljünk!
Ki ne felejtődjön az ünnepünkből pont az
ünnepelt! Amikor aztán már nálunk is nagy karácsonyi vásárokat
rendeztek, egyszer-egyszer kimentünk a kivilágított várost
megnézni, de nem a mindenféle vásárfia volt a lényeg, hanem a
sétálva együtt töltött idő.
Versek olvasása, karácsonyi zenehallgatás. S minden advent vasárnapra sütök egy kör alakú fonott kalácsot, aminek a közepébe állítom a gyertyát. (Ezt az ötletet átvettem. Receptje az előző bejegyzésben olvasható.)
Versek olvasása, karácsonyi zenehallgatás. S minden advent vasárnapra sütök egy kör alakú fonott kalácsot, aminek a közepébe állítom a gyertyát. (Ezt az ötletet átvettem. Receptje az előző bejegyzésben olvasható.)
-Milyen
tanácsot adnál a kezdő háziasszonyoknak?
–Soha nem az fontos,
hogy a ház makulátlanul tiszta legyen ( félreértés ne essék, én
is kitakarítok rendesen), vagy hogy elvesszünk a konyha mélyén, s
aztán egy kifacsart édesanya álljon a fa alá, akinek már
semmihez se nincsen kedve. A házat is szerényen kell díszíteni,
mert a sok csillogás elveszi az ünnepeltről a figyelmet.
Olyan ételeket kell készíteni, amiket előző nap már elő tudunk sütni-főzni, hogy már csak a köretet kelljen elkészíteni. A szalvétát előre meg lehet hajtogatni, a süteményeket megsütni, s hűvös helyen tárolni. Családunk nagyon szereti azt az egyben sült karajt, amit legalább 3 napig pácban tartok a hűtőben, s aztán a légkeverős sütőben pirosra sütök. Ha ebből marad, vacsorára hideg salátákkal is nagyon finom. Persze a káposzta is elmaradhatatlan, amit szatmári módra göngyölök, s előző nap készre főzök, aztán délelőtt a kályha tetején szép lassan teljesen felmelegszik. (Gáz központi fűtésünk van, de van egy fatüzeléses kandallószerű kályhánk, amin szívesen főzök, mert így szép lassan érnek össze az ízek.) Sosem az a fontos, hogy egy hadseregre főzzünk, én kiszámolom, hogy azért legyen egy kicsit több, mint ahányan asztalhoz ülünk, de inkább több fajtát készítek. A másik nagy kedvenc a vadas mártás marhaszelettel. Ez is előre elkészíthető, s nem kell sok időt töltenem a konyhában, mikor a család együtt van.
-Hányan ültök idén az asztalhoz?
A pandémia miatt sajnos csak hárman. Megegyeztünk a gyerekeinkkel, hogy betartjuk a szabályokat, s nem szeretnénk elkapni a vírust. Ezért minden család otthon ünnepel. Ha Isten engedi, akkor egy délutánra összejövünk, de sajnos közös nagy étkezés nem lesz. Ez nekem nagyon furcsa, hiszen megszoktam, hogy ünnepek alkalmával sokan vagyunk.
Olyan ételeket kell készíteni, amiket előző nap már elő tudunk sütni-főzni, hogy már csak a köretet kelljen elkészíteni. A szalvétát előre meg lehet hajtogatni, a süteményeket megsütni, s hűvös helyen tárolni. Családunk nagyon szereti azt az egyben sült karajt, amit legalább 3 napig pácban tartok a hűtőben, s aztán a légkeverős sütőben pirosra sütök. Ha ebből marad, vacsorára hideg salátákkal is nagyon finom. Persze a káposzta is elmaradhatatlan, amit szatmári módra göngyölök, s előző nap készre főzök, aztán délelőtt a kályha tetején szép lassan teljesen felmelegszik. (Gáz központi fűtésünk van, de van egy fatüzeléses kandallószerű kályhánk, amin szívesen főzök, mert így szép lassan érnek össze az ízek.) Sosem az a fontos, hogy egy hadseregre főzzünk, én kiszámolom, hogy azért legyen egy kicsit több, mint ahányan asztalhoz ülünk, de inkább több fajtát készítek. A másik nagy kedvenc a vadas mártás marhaszelettel. Ez is előre elkészíthető, s nem kell sok időt töltenem a konyhában, mikor a család együtt van.
-Hányan ültök idén az asztalhoz?
A pandémia miatt sajnos csak hárman. Megegyeztünk a gyerekeinkkel, hogy betartjuk a szabályokat, s nem szeretnénk elkapni a vírust. Ezért minden család otthon ünnepel. Ha Isten engedi, akkor egy délutánra összejövünk, de sajnos közös nagy étkezés nem lesz. Ez nekem nagyon furcsa, hiszen megszoktam, hogy ünnepek alkalmával sokan vagyunk.
-Általában mi a menü, és megosztanád-e velünk a kedvenc receptedet?
-Már
írtam a menüről, húsleves mindig van, de legyen itt egy konkrét
recept:
Egyben sült karaj:
Egy kb. 2 kg-os karajt egyben (csont nélkül) először
besózok. Aztán egy befőttes üvegben összekeverek : 1 evőkanál
mustárt, 3 evőkanál kechupot, sót, törött borsot, őrölt
köményt, s másfél deci étolajat. Összekeverve egy masszát
kapok, amivel jól bekenem a húst. Felszeletelt vörös és
fokhagymát ízlés szerint rápakolok a húsra, egy jénai, vagy
porcelán tálba teszem és színültig öntöm étolajjal, hogy a
hús ne kapjon levegőt. Pár napig a hűtőben pihen. Mielőtt a
sütőbe teszem, jól lecsepegtetem ezt a masszát róla, s kb egy
óra alatt fedővel lefedett tepsiben puhára sütöm, majd
felpirítom kicsit. Remekül lehet szép vékonyra szeletelni, a
tálon nagyon jól mutat. Nekem van egy légkeverős sütőm,- a
gyerekeim csak ufónak hívják- amit be tudok állítani 220 fokra,
s egy óra alatt készre sül, meg is pirul. Még a félbevágott
burgonyát is mellé lehet tenni, vele együtt megsül. Általában
rizzsel és kompóttal, vagy rebarbara mártással fogyasztjuk, de
meggymártással is nagyon finom.
-Ez nagyon jól hangzik. Egyszer én is meg fogom próbálni. Mivel a Világimanap szervezésében is részt veszel, megosztanál velünk néhány gondolatot az imádságról?
-Az imádság beszélgetés Istennel. Fantasztikus megélni, hogy az Úr Isten bennem él, és akkor teljesen mindegy, hogy hol vagyok, postán, buszon, bármikor szabadságom van vele beszélgetni. Zsindelyné Tüdős Klára a Nőszövetség elnöke mondta, hogy fakanállal a kézben, rántáskeverés közben is imádkozhatnak az asszonyok.
-Végezetül egy-két igei gondolatot szeretnénk kérni.
Az adventben és a karácsonyban nagyon fontos, hogy arra figyeljünk, hogy Isten Fia megszületett. Semmi olyan parancsolatot nem hagyott ránk, hogy agyon vásároljuk magunkat, vagy az evés ivásban leljük örömünket. Az Ő születésnapját ünnepeljük, szenteljük neki az időnket! Annak idején nagy szenzációnak számított, hogy az ember a holdra lépett, szerintem ennél sokkal nagyobb csoda, hogy
az Ige testté lett!
S mivel Jézus mikor
megszületett, akkor nem hozott Máriának parfümöt, Józsefnek meg
valami szerszámot, hanem Ő maga volt az ajándék, figyeljünk hát
Őrá. Arra a szeretetre, amellyel Isten szeretett bennünket:
elengedte a Fiát erre a földre emberi testben, hogy nekünk
Megtartónk, Megváltónk legyen. Legyen hálás ezért a szívünk!
Az egymás iránti szeretetünket ajándékokkal fejezzük ki, de
ezek ne homályosítsák el a lényeget!
Azt
hiszem, hogy Isten azért is engedte ezt a pandémiát, hogy végre
egy kicsit meglassúdjon az életünk. A csendben tanuljunk meg Rá
és egymásra figyelni újra!
-Viszont kívánom és köszönöm a beszélgetést.
…......
P. Tóthné Szakács Zita
-református lelkész, a Református Nőszövetség elnöke. Fontosnak tartja, hogy a gyülekezetben élő nők az ige mellett gyűljenek össze, és a férfitársadalommal együtt képviseljék Isten ügyét.
-AVilágimanap egyik szervezője. Minden évben más és más országért imádkoznak különböző felekezetekhez tartozó nőkkel együtt.
-Szerte a Kárpát-medencében segíti a szórványban élő magyarságot a megmaradásban, anyanyelve, hite ápolásában. A Keresztmama programmal rászoruló nagycsaládosokat támogatnak A Reformáció gyermekei programhoz kapcsolódva.
Ha többet szeretnének megtudni P. Tóthné Szakács Zitáról, akkor ajánljuk, látogassanak el a következő oldalakra:
Megmaradni és továbbmenni az úton (katt a kék szövegre)
Reportré
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése