2015. október 17., szombat

Sörös kenyér a játékra (rendhagyó).


Horváth-Bolla Zsuzsanna az evangélikus honlap szerkesztője. Főtámogatónk. Rendszeresen szemlézi a blogot, és közbenjárt a Luther Kiadónál az előző játék jutalmáért. Egy szép, rendhagyó szakácskönyv volt, melyet azóta is reklámozok a jobb oldalon. Zsuzsának köszönhető a kapcsolat a Szent András Sörfőzdével is, akik a mostani játék díját felajánlották. Világos sörrel készítette ezt a kenyeret nekünk, de nem kíván részt venni a játékban. Úgy érzi, nem lenne fair. A recept innen van, kicsit több liszttel, és világos sörrel.
Köszönjük!


Egy szép Luther idézet:
"Ne ítélj, hogy ne ítéltess! (Máté 7.)"
Azután légy rajta, hogy te is mindenkinek add át magadat közösségre, és senkitől se különülj el gyűlölettel vagy haraggal: mert a közösségnek, szeretetnek és egységnek ezzel a szentségével nem fér meg a viszálykodás és szakadárkodás. Mások hibáit és szükségét szívedre kell venned, mintha azok a tieid lennének, és minden képességedet latba kell vetned, úgy, mintha ez viszont az övék lenne, amiképpen Krisztus teszi ezt veled ebben a szentségben. Azt jelenti ez, hogy a szeretet által egymásba olvadjunk, sok darabkából egy kenyérré és itallá váljunk, saját egyéni formánkat elhagyjuk és egy közös formát öltsünk. (Krisztus valóságos szent testének sacramentumából)

2015. október 16., péntek

Ketchup helyett "Piroska"- LVK. 1. forduló






Sásdi Melinda új játékot indított, melyre örömmel neveztem. Lássunk világot a konyhában! - javasolja, és erdélyi ételeket vár. Piroskát készítettem nemrég, technikai okokból csak most teszem közzé. Még éppen elkészíthető.

Hozzávalók:
1 kg paradicsom
4 közepes hagyma
3 zöldpaprika
2 erős paprika
3 gerezd fokhagyma
1/2 dl vörösbor
1/2 dl borecet
cukor
csipet kakukkfű



Elkészítés: 
Az érett, de nem puha paradicsomokat mosás és törlés után rácsra téve megsütjük. Tepsit teszünk alá, hogy a lecsöpögő levet felfogjuk. Ha a paradicsom kezd felrepedezni, akkor mellétesszük a félbevágott paprikákat, a félbe vágott hagymákat. Figyelni kell, és ha valami már kész, akkor ki kell venni, nehogy megégjen.



 Ha mind átsültek, akkor húsdarálón ledaráljuk az egészet. Felhígítjuk a borral, borecettel, ízesítjük sóval, cukorral, csipet kakukkfűvel, és az elkapart fokhagymával, és szitán áttörjük.




Kis üvegekbe rakjuk, lezárjuk, és 15-20 percig gőzöljük. Én tettem rá egy pici tartósítót is. Mustár vagy ketchup helyett adhatjuk.





A recept Pelle Józsefné Befőzés, házi tartósítás című könyvéből való. 

Reményik Sándor erdélyi költő verse:
Ne ítélj! (részlet)
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriási összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak, kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűen ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak
Istenem, add, hogy mind halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómnak súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen


2015. október 13., kedd

Almás-hagymás-boros csirkesült


Már van egy almás-hagymás a blogon, de ez kicsit más.

Hozzávalók:
10 csirkecomb
fél dl olaj
20 dkg hagyma (8db)
40 dkg savanykás alma
2 dl száraz fehér bor
1 kávéskanál szárított zsálya


Elkészítés:
A combokat kettévágjuk, gyengén megsózzuk, és fél óra múlva olajozott tepsibe rakosgatjuk. Közéjük dugdossuk a négy részre vágott hagymát, és a nyolc részre vágott almát. Ráöntjük a bort, és megszórjuk a zsályával. Alufóliával lefedve kezdjük el sütni, majd amikor puhul, a fóliát levéve pirosra sütjük.
A combokat tálra rendezzük, a tepsiben maradt dolgokat pedig botmixerrel pürésítjük, és mártásként kínáljuk a sülthöz. Ha még egyszer megsütöm, kevesebb bort teszek bele.



2015. október 11., vasárnap

Templom torta


Eszembe se jutott, hogy elvigyem a fényképezőgépet erre az alkalomra, mert hát mit lehet, blogba illőt, fényképezni egy templom alapkő letételi ünnepségén? 
Hát mit? 
A szeretetvendégséget!
Így aztán csak mobilosak ezek a képek.
Na, szóval. Múlt vasárnap egy kedves ünnepségre voltunk hivatalosak a férjemmel. Néhány faluval odébb a reformátusok templom építésébe fogtak. Eddig az ökumené szép példájaként, a katolikusok nyitották meg számukra az Isten házát, de mostanra annyira megerősödött a gyülekezet, hogy úgy döntöttek, Isten segítségével elkezdik saját lelki otthon építését.
Nagy szervezés előzte meg a napot. A püspököt, az esperest, az országgyűlési képviselőt is meghívták. Emberileg lehetetlen volt ennyi vezetőt egyszerre itt látni, de Istennél semmi sem lehetetlen. Ráadásul arra a napra sikerült egyeztetni az időpontokat, amikor a 
Biblia- olvasó kalauzunkban is építkezésről volt szó azon a napon:
Persze ez a jövő évi.
Pál apostol első levele a korinthusbeliekhez 3 rész.
"Mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. Az Istentől nekem adott kegyelem szerint , mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azért mindenki, hogyan épít rá. Mert más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus."
Bár az apostol a lelki építkezésről szólt, arról, hogy az ő prédikációja nyomán lettek keresztyének ezek az emberek, és rajtuk is múlik, hogy hogyan fejlődnek a lelki életükben, mégsem gondolom, hogy véletlen volt a napi ige pont akkor. A püspök úr nagyon szépen ki is fejtette, olyan volt, mintha Isten áldását hozta volna az építkezésre ami jelképesen el is kezdődött. Egy csőben elhelyeztek különböző dokumentumokat, és beletették egy mély gödörbe, melyet az alapkővel letakartak.
Utána a helyi tornaterembe mentünk, ahol az asztali áldás után feldúltuk a gyönyörűen elkészített asztalokat. A gyülekezet asszonyain kívül egy hidegkonyha is beszállt az élelmezésbe, bár nekem legjobban a lelkészné töltött húsa ízlett. Időnként én is készítek ilyet, mert szeretjük. 

A torta ilyen volt belül: kakaós piskóta finom krémmel.


És a hidegtálak egy része.





Az asztali áldás
-imádság étkezés előtt:
Jővel, Jézus, áldj meg minket, mindennapi kenyerünket! 
Ámen!
-imádság étkezés után:
Aki ételt, italt adott, Urunk, Jézus, legyél áldott, Ámen!

Egy szép történetet arról, hogy miért hasznos, ha betanult imádságokat is tudunk, nemcsak a saját szavainkkal imádkozunk:
"Az ima ereje:
lelkész édesapám mesélte annak idején, hogy 1945-ben egy kiskatona vonszolta magát az út mellett, és olyan éhes volt, hogy nem bírt tovább menni. Azt gondolta, hogy éhen hal, ha nem jut egy falat kenyérhez. Térdre rogyott, már nem is tudott a saját szavaival imádkozni, csak elkezdte a rég beidegződött imát, a Miatyánkot. Amikor odaért, hogy mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, váratlanul felbukkant a kanyarban egy kenyérszállító katonai teherautó, egy göröngyön megugrott a kerék, és lepottyant róla egy cipó. Pont a fiú lába elé gurult. Ez a cipó mentette meg az életét, és visszaadta a hitét, hogy Isten a legreménytelenebb helyzetben is mellette áll."


2015. október 9., péntek

Rebarbara szósz



Egy beteg nénit látogattam meg, akinek a kertjében szép nagy rebarbara bokrot pillantottam meg. 





Nem is emlékszem, mikor láttam utoljára. Szinte felkiáltottam örömömben. Mindjárt vágott is néhányat, ebből készült ez a finom, bár nem mutatós mártás.

Hozzávalók:
70 dkg rebarbara szár
ízlés szerint cukor
1 evőkanál liszt
jó nagy evőkanál tejföl
1 marék mazsola

Elkészítés:
A rebarbarát nem kell meghámozni, csak kevés cukros vízben megfőzni, hozzáadni a tejfölben és egy kis lében elkevert lisztet, és botmixerrel pürésíteni. Utána  visszatenni a tűzre. Ekkor kerül bele a mazsola is. Egy kicsit összefőzni és kész. Pirított grízzel húsokhoz kiváló.
Bibliás elmélkedés:
Amikor a férjem teológiára kezdett járni, már volt négy gyermekünk. Üzletkötőként dolgozott, hogy el tudjon minket tartani. Bár levelezőn végzett, így sem volt sok ideje a munkára, nem is nagyon szerette, így a jövedelmünk nem volt túl magas. Minden fillért meg kellett néznünk. 
Amikor gyülekezetbe kerültünk megbeszéltük, hogy sem családlátogatáson, sem üzletben nem fogadunk el ingyen semmit, nehogy bárki is azt gondolja, hogy számításból látogatjuk. Mivel a kis pékség tulajdonosa gyülekezeti tag volt, természetesen hozzá jártunk vásárolni. Az első alkalommal egy kiló kenyeret és 5 kiflit kértem. A kifli és a zsemle is luxusnak számított nálunk, de azért néha megengedtük magunknak, egyéb péksütemény vásárlására viszont már évek óta nem is gondolhattam. Ami kellett, megsütöttem magam. A néni kitette a pultra a kenyeret, vette a zacskót és kezdte belerakni a kért árut. 


Eszembe sem jutott, hogy utánaszámoljak, de 5 kiflit akaratlanul is átlát az ember. Ő pedig az 5 után folytatta. "Bözsi néni!" - szólítottam meg határozottan, - Csak 5 kiflit kértem." "Tudok én számolni!" - szólt vissza némi éllel a hangjában, és tett még egyet a zacskóba. "De Bözsi néni, mi otthon megbeszéltük, hogy sem családlátogatáson, sem boltban nem fogadunk el ingyen semmit sem." "Nagyon helyes!" - mondta, és a kiflik számát 10 fölé emelte. Tanácstalanul álltam, hiszen meg se sérthetem azzal, hogy nem fogadom el a többletet. Így aztán nagyon megköszöntem, és hazakullogtam. A férjem ugyanolyan tanácstalan volt, mint én. Legközelebb megismétlődött a jelenet, csak akkor túrós batyuval, lekváros táskával, kakaós csigával tömte meg a zacskót. Szabódásomra megnyugtatott, hogy másnak is szokott adni. Ezt egyszer saját szememmel is láttam, így némileg megnyugodtam. 
Akkor meg azon kezdtem el töprengeni, hogy milyen dolog az, hogy ingyen elfogadom a finom pékárut, pénzért meg csak kenyeret, kiflit, zsemlét veszek. Így nagy nehezen megértettem, hogy új fejezet kezdődött az életünkben. Megéltük már a Filippi 4.12-13 szűkölködésre vonatkozó részét, most a bővölködés ideje jön: 


"...mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem."

2015. október 8., csütörtök

ÜNNEPEK, JELES NAPOK. A Játék folytatódik

Sokkal többen jelentkeztek a játékomra most, mint az előzőre. Ennek nagyon örülök. Ha valaki most gondolja meg magát, és mégis szeretne jönni, ám jöjjön. Kitolom a nevezést, végül is az a lényeg, hogy október 22-ig beérkezzen a kép is és a link is.

2015. október 1., csütörtök

ÜNNEPEK.JELES NAPOK. Süssünk, főzzünk sörrel! JÁTÉK! Recept: Sörös sajtleves kolbásszal és almával


A reformáció ünnepéhez közeledünk, amikor is a hagyomány szerint Luther Márton 1517-ben  kitűzte híres tételeit a wittenbergi vártemplom kapujára. Rövid olvasnivaló erről itt.
Ezzel kapcsolatban játékra hívom kedves bloggertársaimat. Luther szerette a sört, ezért sörrel készült ételeket vagy süteményeket várok október 22-ig. 
A nevezésnek nem feltétele a saját weboldal vagy blog. Bárki pályázhat, nevezni ebben a bejegyzésben lehet október 7-ig, de ha valaki lemarad, az sem baj. Október 22-ig küldje el a képet és a linket. A blogtulajdonosok egy képet és egy linket küldjenek be az e-mail címemre:
agostonneani(kukac)gmail(pont)com
Ha valakinek nincs blogja, akkor az e-mail címemre küldjön egy képet és a receptet.
Régi blogbejegyzéssel is lehet játszani, csak újra meg kell osztani, és természetesen meg kell említeni, hogy ebben a pályázatban vesz részt. 
Az első helyezett díját a Békésszentandrási Szent András Sörfőzde ajánlotta fel, egy díszdobozos sörcsomagot. 
Luthertől egy mondás a témával kapcsolatban:
"Egyél finomat, igyál tiszta sört, és olvasd az igazságot (a Bibliát)!"
Akit érdekel a téma, annak ajánlom Dr. Orosz Gábor Viktor gasztroteológus (!) előadását a youtube-on. 
Címe Luther Márton és a sörfogyasztás kultúrája:
https://www.youtube.com/watch?v=5mfyfIyIKMU

Sörfőzésről olvashatnak a Szent András Sörfőzde oldalán:
http://www.szentandrassorfozde.hu/hu/tartalom/sorfoze
A játékot az evangélikus honlap is támogatja.
Összefoglaló és eredményhirdetés jobbnál jobb sörös receptekkel itt olvasható.


Sörös sajtleves kolbásszal és almával

A recept a "Nők lapja konyha" szeptemberi számában jelent meg Hernyák Tamástól. Kis változtatással készítettem el. Én természetesen nem nevezek.

Hozzávalók:
5 dkg vaj
1 fej vöröshagyma
1 evőkanál liszt
5 dl félbarna sör
5 dl húsleves

fehér bors
20 dkg érlelt sajt (pl. parmezán, gruyere, cheddar)
1 kávéskanál őrölt szerecsendió
1 dl főzőtejszín
4 db fehér kolbász
olaj
2 darab alma

Elkészítés:
A vajon megpirítjuk a finomra vágott hagymát, hozzákeverjük a lisztet, felöntjük sörrel (én csak 4 dl-t használtam), húslevessel, sózzuk, borsozzuk.
Hozzáadjuk a reszelt sajtot, 5 percig főzzük, majd lehúzzuk a tűzről, és belekeverjük a tejszínt. Összeturmixoljuk.
A kolbászokat kevés olajon megsütjük, mellett a cikkekre vágott almaszeleteket is megpirítjuk.
A levest a képen látható módon tálaljuk.
Sajnos sehol sem kaptam egyik fajta sajtot sem, ezért meg se írom, hogy milyen sajttal pótoltam, de nem is lett olyan krémes, mint az újságban. A tetején ott megállt a reszelt sajtos almadíszítés. Én több almát tettem egymásra, hogy illusztrálni tudjam, hogy is kellene kinéznie.




sörleves kolbásszal