Gyümölcskalács szárított narancshéjjal

 

Női csendesnapon voltam szombaton, oda készült ez a finom, de nagyon egyszerű sütemény. Nem azért csendes, mert senki nem szól egy szót sem, hanem azért, mert Isten előtt csendesedünk el. Kaptunk ebédet is, a férfiak tálalták nekünk a finom pizzát, amit rendeltek.😊 Lehetett süteményt vinni, én ezzel a jól bevált keverttel járultam hozzá az élelmezéshez. Még maradt karácsonyról egy kis szárított gyümölcs, csak beledobáltam egy kis dobozzal. 

Hozzávalók:

20 dkg margarin

25 dkg kristálycukor

6 tojás

20 dkg liszt+ a forgatáshoz

1 csomag sütőpor

1 evőkanál rum

kandírozott narancshéj

Elkészítés: 

Keverjük habosra a margarint, adjuk hozzá fokozatosan a cukrot, a tojást, a sütőporral elkevert lisztet . Addig kell keverni, amíg a cukor feloldódik, és végül a rumot is adjuk hozzá. Öntsük a tésztamasszát margarinozott, lisztezett közepes tepsibe, szórjuk rá a narancshéjat, amelyet lisztben forgassunk meg előbb, hogy ne süllyedjen a tepsi aljára. Előmelegített, kb 200 fokos sütőben süssük meg. Ha feljött, mérsékelhetjük a hőfokot.

Bibliás elmélkedés:
Minden év tavaszán tartanak egy ilyen napot ebben a gyülekezetben, de idén a covid miatt őszre napolták. Somogyiné Ficsor Krisztina tartotta a kezdő áhítatot, melynek igéjét még akkor választotta, de véletlenül (?) megegyezett az Eukarisztikus Konferencia jelmondatával: "Minden forrásom belőled fakad."87. zsoltár 7. vers. Látszik, hogy a felekezetek mennyire egységesek ebben is. Bár különböző templomokba járunk, de egy Urunk van, Jézus Krisztus, aki ebben a bizonytalan, útkereső világban, ahol az emberek szomjaznak a hiteles válaszokra életük kérdéseiben, utat mutat nekünk. Valójában Önmagához, mert ő a forrás, az éltető víz, a megoldás minden gondunkra. Ezt már a bibliai korban is tudták, ezért énekelték a körtáncban. 

Dr. Kovács Hajnalka teológiai professzor, három gyermekes édesanya folytatta a tanítást egy előadással a panasz zsoltárokról. Rávilágított arra, hogy a Biblia milyen időszerű, bár a technika fejlődött, de az emberi problémák ugyanazok maradtak: betegség, szorongás, nehézségek, halálfélelem ugyanúgy megtalálhatók a mai ember panaszai között, mint évezredekkel ezelőtt. A zsoltáríró Isten elé viszi a gondjait, a legjobb helyre fordul. Nem baj, ha panaszkodunk, ez nem a hitetlenség, hanem inkább a hit jele, hiszen a nem hívő inkább csak zsörtölődik, esetleg önsajnálatba menekül, de nem fordul Istenhez. Ha nagyon nehéznek érezzük a terheket, akkor Jóbbal kérdezhetjük, hogy meddig még, de bízhatunk abban, hogy Isten csak addig engedi meg a szenvedést, amíg javunkra válik, erősebbek leszünk, jobban megismerjük Őt. Még egy bizonyságtételt hallhattunk egy asszonyról arról, hogyan segítette Isten feldolgozni a gyászát. Az alkalmat csoportos beszélgetés követte. Ez azért jó, mert lehet kérdezni, személyes tapasztalatot megosztani. Egy olyan asszony vezette, aki egy kemoterápiás kezelés hatására megvakult. Azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen tragédia elfordítja Istentől, de nem, hűséges maradt, és másoknak is segít, hogy ne csüggedjenek el a bajban. nagyon megható volt vele találkozni. Ilyenkor érti meg az ember, hogy milyen nagy ajándék a látás és a hit.

Áldott szép alkalom volt. Jó volt "megpihenni Isten lábainál". Feltöltődve jöttem haza.