2024. március 1., péntek

Osso buco borjúból


 Egész életemben nem sok alkalommal főztem vagy ettem borjút. Mindig volt oka annak, hogy nem engedhettük meg magunknak. A blogon is csak egy borjúbecsinált leves van. Azt is nagyon kedvező áron vettem. Ez a mostani azonban egész más árfekvés. Még az előző gyülekezetünkből ismerős egy fiatalember, akinek hentes az eredeti szakmája. Már más vállalkozása van, de néha, "hogy el ne felejtsem, hogyan kell" egy barátjánál feldolgoz ezt-azt. Főleg sertést, de most borjút vágtak. Mit lehet készíteni borjúból?-tettem fel magamnak a kérdést, és körülnéztem egy kicsit a neten. Osso buco (csont lyukkal) névre hallgatott egy nagyon szimpatikus étel. Az ismerős először valószínűleg ingatta a fejét, mert ez nem szokványos kívánság, hiszen keresztben kell átvágni a csontot, de aztán mégis megérkeztek a kívánt hússzeletek. A recept olyan lehet, mint nálunk a lecsó, mindenki másképp főzi, úgyhogy én is megalkottam a saját változatomat. Fenséges lett. Borjút nem veszek egy darabig, de biztos elkészíthető pulykacombból is. 

Hozzávalók:

80 dkg borjú lábszár
liszt
1-2 dl olívaolaj
3 nagy vöröshagyma (280 g)
3 gerezd fokhagyma
380 g zeller
380 g sárgarépa
-fűszerek:
mokkáskanál kakukkfű
mokkáskanál oregánó
mokkáskanál őrölt feketebors
néhány rozmaring levélke
-ízesítők:
2 babérlevél
2 paradicsom
zellerzöld
3 evőkanál paradicsompüré
2 evőkanál citromlé
2 dl száraz fehérbor
2 dl marhahúsleves
kb 1 evőkanál só

Elkészítés: A húst néhány órával főzés előtt enyhén besózzuk. Lisztbe forgatjuk, majd egy serpenyőben az olívaolajon fehéredésig sütjük a felaprított fokhagymával együtt.

A húst kivesszük, és egyszer-kétszer átforgatjuk a visszamaradt olajban a hagymát, majd a zellert és a répát is sütögetjük egy kicsit a fűszerekkel együtt. 



Belekeverjük az ízesítőket, és egy kerámia tál aljára halmozzuk. A paradicsomot és a zellerzöldet összevágva tesszük bele. Ráfektetjük a húsdarabokat.


A húsleves lemaradt a képről, de éppen azt főztem, úgyhogy csak beleöntöttem két merőkanállal a raguba. A tálat előmelegített sütőbe toljuk, és 250 majd 200 fokon másfél két órán keresztül sütjük. Néha kicsit átforgatjuk a ragut, egyszer a húst is félidőben. 
Hagyományosan polentával (puliszka) tálalják. Én emlékeztem arra, hogy van a fagyasztóban egy annak tűnő doboz, ki is vettem, de mikor kiolvadt, kiderült, hogy sárgaborsó főzelék. Nem szoktam ilyeneket fagyasztani, de úgy látszik, nagyon sok lett. Nem baj, jó lesz másnapra. 
Végül is krumplit főztem hozzá, de a zöldség is elég lett volna. Nagyon finom, kiadós és különleges is. Ágostonéknál biztos nem mindennapi. 😉

Bibliás elmélkedés:
A Biblia mindenkié oldalon rákerestem a borjú szóra. 31 találatot adott ki, és amikor végignéztem őket, a tékozló fiú példázatánál álltam meg. (Lukács evangéliuma 15. rész 11.24. versek) Bizonyára mindenki hallotta már ezt a kifejezést. Egy apának volt két fia, a fiatalabb elkérte az örökségét, és távoli vidékre ment, ott minden pénzét elköltötte. Kénytelen volt disznópásztornak állni, de még a moslékból sem ehetett. Akkor eszébe jutott az apai ház, ahol még a béreseknek is bőven jut mindenből. Magába szállt, elhatározta, hogy hazamegy és azt mondja az apjának, hogy "Vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó, hogy a fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint a béreseid közül egy." Amikor hazaért, az apja nagy szeretettel fogadta, de a fiúnak már nem voltak feltételei, hogy béres legyen vagy valami más. Csak bocsánatot kért és kapott. Az apja ráadta a legszebb ruhát, gyűrűt az ujjára, levágatta a hízott borjút, és ettek és vigadtak. "Mert ez az én fiam meghalt és feltámadt, elveszett és megtaláltatott." 
*
A történet arra példa, hogy hogyan fogadja a megtérő bűnöst az Isten. Bármit tettünk, mehetünk Hozzá. Annyira szeret bennünket, hogy nyitva áll az atyai ház vagyis a mennyország. Az igazságérzetünk lehet, hogy mást diktálna. Büntetést, kirekesztést, de Isten nem ilyen. 
"Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette Isten az Őt szeretőknek." (Korinthusiakhoz írt 1. levél 2.rész 9.vers)
*kép a pixabay(pont)com-ról

8 megjegyzés:

  1. Nagyon, de nagyon guszta és eltudom képzelni milyen finom volt. Váljék kedves egészségetekre! Nagyon régen készülök én is rá, de a hentesnél még nem sikerült beszerezni hozzá a húst. Borjúpaprikást már főztem, az nagyon finom volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itthon nem így főzik a borjút. Én is csak azért kaptam, mert direkt a kedvemért darabolták fel így. Köszönjük a dicséretet.

      Törlés
  2. Gratulálok finom lehetett és igen szép mint eddig minden ami a blogban szerepel ! Azért eddig mindet végignéztem titokban!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kedves sorokat. Vajon ki lehetsz?

      Törlés
  3. Finom, ízletes lehetett ez a borjúétel! Igazi különlegesség, szívesen megkóstoltam volna. 😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos már nincs belőle, de ha legközelebb készítek, akkor meghívlak rá. :)

      Törlés
  4. Én sem ettem túl sokszor borjút, talán soha...
    A tékozló fiú példázata nagy kedvencem, az utolsó idézet pedig igazán találó... <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi, magyarok inkább a testesebb marhát esszük. A példázat nekem is nagyon kedves.

      Törlés