Rumos diós szaloncukor Katalin játékára

Katalin játékot hirdetett a blogján Mi lógjon idén a fenyőfán? címmel. Már neveztem egy ehető dísszel. itt látható. Most szaloncukor készült. 

A színházi dramaturgok szerint, ha egy puska ott lóg a falon, akkor annak a színdarab végéig el kell sülnie. Ez a tábla csoki viszont, ami látható a hozzávalók között, na nem is sült el, de nem lett felhasználva. Nem volt hangulatom a szaloncukrok mártogatásához. Nagyon finom lett a végeredmény így is, csak ajánlani tudom. 

Hozzávalók:

20 dkg darált dió

5 dkg porcukor

2 evőkanál rum

1 evőkanál mazsola

víz

kakaópor

Elkészítés:
A mazsolát apróra vágjuk, és beáztatjuk a rumba. Ha megszívta magát, akkor az összes anyaggal együtt a kakaó kivételével összegyúrjuk. Ha elfelejtettük volna beáztatni, mint én is, akkor kicsit több vizet teszünk a masszához, hogy elméletileg később dagadjon meg egy kicsit, de ezt a mazsolával is meg kellett volna beszélni. Azért valamit puhult, és finom volt így is. A szaloncukor alak kialakításához több módszer közül választhatunk. Van,  aki a gombócból gyúrt, lelapított módszert alkalmazza. Teljesen megfelelő, kivéve, ha nem lesznek ormótlan nagyok, mint az én esetemben. Lehetett volna persze kisebb gombócokat is gyúrni, de kipróbáltam másképp.

Egy óriási gombócot formáztam, lelapítottam, és abból alakítottam ki a szaloncukor formát. 

Ezen a ponton mondtam le a csokiba mártásról, mert már sötétedett, és nem tudtam volna megörökíteni az utókornak. Amint látható, kakaóport szitáltam rájuk. 

Végül bolti szaloncukor papírba csomagoltam őket. A tartalmát hősiesen megesszük a blogért hozott áldozatként.😊

Az ötlet innen.