Karácsony a családban

 

A karácsony értelmezése folyamatosan változik, de egy szempont mindig marad. Valamilyen módon a szeretet ünnepe, és ezt a szeretetet ajándékozással fejezzük ki a családban. Nálunk évek óta az a szokás, hogy vezetünk egy listát, amire mindenki felírhatja, hogy mit szeretne kapni. Valaki vállalja, hogy koordinálja. Nála lehet jelentkezni, hogy X-nek én szeretném megvenni az egyik kívánságát.  Persze nem teljesen egyeznek a vágyak és az ajándékok, de nagy csalódás nem szokott érni senkit, mert figyelünk arra, hogy találjon a dolog. Idén volt egy kis izgalom, mert Évi beteg lett. Az első tünetek az omikronnak is megfeleltek volna, Noémi pedig jött haza Németországból, a jegyét már megvette visszafelé, mindenképpen el akarta kerülni a megbetegedést. Mint ahogy természetesen mi is. Vettünk tehát egy gyorstesztet, ami hála Istennek negatív lett. Aztán csináltattunk egy pcr-t is, biztos, ami biztos, várandós is van a családban. Az is negatív lett, így biztonságban tudtunk találkozni. Évi szájmaszkban vett részt megfelelő távolságtartással. 

Szenteste halászlé volt és mákos guba. Még soha ilyen egyszerű vacsorát nem készítettem. A halászlé után mindig volt valamilyen húsétel, többnyire sajtos-tejfölös csirkemell. Most viszont nem kívántunk többet. Hárman maradtunk. Noémi csak 26-án jött haza, a nővéreinél töltötte a szentestét és az első napot. Még akkor szervezték így, amikor nem tudtuk, hogy covid vagy nem covid. Annyira hálás vagyok a gyerekeimért! Azonnal összefognak, ha valakinek segítségre van szüksége a családban. 

A konyhában vacsoráztunk. Nemrég vettünk egy új asztalt, a 30 éves, kopottas asztal pedig kikerült az erkélyre. Annyira örülök ennek is!

Így terítettünk. Nagyon szépen mutattak Katalin szaloncukrai, amit a játékán nyertem. Ne felejtsék, hogy nálam is játék van!

"Erős üdvözítőt támasztott nekünk (Isten) Dávid házából."Lukács 1.69.

Mindig gyufatésztával esszük a halászlét dunai módon. 

A fát a szokásos stílusban díszítettük fel, de több helyiségben elhelyeztem fenyőágakat is. 

Karácsony első napján  zöldség- és gyümölcstálat is készítettem reggelire. Délben halászlé volt és a maradék guba. Másnap jöttek a gyerekek. A nappaliban terítettünk három asztalnál. Éppen elfértünk. Nem is gondoltam volna, amikor vettük a lakást, hogy elég lesz a nagyszoba. Hiába, ha Isten vezeti az embert, még a vásárlását is megsegíti. Érdemes sokat imádkozni egy-egy döntés előtt. 

A menü gyöngytyúk leves volt cérnametélttel, töltött káposzta, áfonyával töltött csirkemell, sült csirkecombok, tésztasaláta és rizs. Diókrémes diótorta, répatorta, stollen és beigli. A gyerekek is hozzájárultak az élelmezéshez körettel és süteménnyel. Sose tanulok meg biglit sütni! 

Sajnos nincs képem a terített asztalról, mert ahogy megjöttek, beindult a gépezet, és eszembe se jutott. 

Mindig le szoktam vágni a tyúk csőrét, sajnos most elmaradt, de van, aki eleve rajtahagyja.

A fent megjelölt recepthez képest csak annyi a változtatás a diótortában, hogy egy sárgáját is beletettem a krémbe, mert megpróbáltam egyszer anélkül, és nem oldódott fel teljesen a porcukor. Így viszont a rummal együtt szépen sikerült elkeverni. 

A répatortáról csak egy régi kép van, amiben mandulát használtam, most dióval készült. 

Kaptam néhány fotóhátteret és ezt a szép tányért is, úgyhogy gyorsan készítettem egy felvételt a maradék gubáról. El is felejtkeztem róla, a kamraszekrényben bukkantam rá, amikor el akartam tenni az uborkát. Éppen jólesett uzsonnára, bár kicsit megégett, de sebaj-mondta a férjem. 

A legjobb az volt ebben a karácsonyban, hogy egy kicsi súrlódás sem volt a gyerekek között. Régebben néha előfordult, hogy összevesztek, vagy szemtelenek voltak velem, de most semmi. Hiába, felnőttek már.