Majdnem mindenmentes stollen. Gluténmentes, tojásmentes, tejmentes.

 

Egy kedves ismerős szinte mindenre allergiás. Nem ehet glutént, kukoricát, borsót, tojást, tejtermékeket. Most már a cukrot is ki kellett iktatnia. Én csak remélem, hogy átmeneti stresszreakció lehet a szervezettől. Egyszer én is voltam hasonló helyzetben. Már mindentől rosszul lettem, mire eljutottam egy gasztroenterológiára. Hat hét alatt kihoztak görcsoldóval és probiotikummal. Azóta is voltam néhányszor rosszul, de a gyógyszerek segítettek helyreállni. Szóval rá, és sok más érzékeny társára gondolva, kísérleteztem ki ezt a süteményt. 

Na, jó, nem tartott sokáig. Elsőre sikerült, de előtte alaposan utánanéztem az összetevők viselkedésének. Csak az lepett meg, hogy a kókuszzsírt olajként árulják. Még a vajnál is keményebb, nemhogy az olajnál. 

Van már néhány stollen recept a blogon, játékot is hirdettem, és kedves bloggerek küldtek jobbnál jobb recepteket. A játék összefoglalóját itt olvashatják. Egy finom stollen recept tőlem. Maradék pohárkrémben itt.(katt a kék szövegre)

 A stollen egy régi német sütemény. A történetéről itt írtam. Christstollennek is nevezik, mert alakja a  bepólyált Kisjézusra emlékeztet. Bár szeretem az ünnepeket magyar módra megtartani, ez a stollen szerintem szép példa, amit érdemes átvenni. 

A majdnem mindenmentes stollen hozzávalói:

-tészta:

25 dkg rizsliszt
7 dkg nyírfacukor
1 teáskanál sütőpor
1 csipet só
1 tk vaníliaaroma
15 dkg kókuszzsír
1 tk útifűmaghéj
2 evőkanál rum
5 dkg kandírozott citrushéj
5 dkg mazsola
5 dkg mandula forgács

1 evőkanál reszelt narancshéj

-tetejére:

2 evőkanál kókuszreszelék

1 tk rizsliszt

Elkészítés:
A száraz anyagokat összekeverjük, és belereszeljük a kókuszszírt. Olyan kemény, hogy nem lehet csak késsel belevagdosni, ahogy először próbáltam.  Az útifűmaghéjat elkeverjük 80 ml vízzel, és 5 perc állás után beleöntjük a tálba, rá a rumot, és összeállítjuk vele a tésztát. Beledolgozzuk az apróra vágott gyümölcsöket, a mandulát és a narancshéjat is. Azért nem mindenmentes, mert egy kicsi cukor kerül bele a gyümölcsökkel. Lisztezett gyúródeszkán hengert formázunk belőle, és az oldalát lelapítjuk. Nem a szokásos módszert használtam tehát a gerinc kialakításához, de sok helyen láttam, hogy így készítik. 180 fokos előmelegített sütőben kisütjük. Még melegen megkenjük olvasztott kókuszolajjal, és megszórjuk darált kókusszal, amelyben elkevertünk egy teáskanál rizslisztet. Mivel a stollen hagyományosan fehér a sok porcukortól, így keltettem hasonló hatást. Azért kevertem rizsliszttel a kókuszreszeléket, mert darálva nagyon olajos, nehéz szórni. 

Bibliás elmélkedés:

A gyermek Jézust azért könnyű szeretni, 

mert nem vár tőlünk 

semmit.
Adventi gyertyagyújtáson voltunk délután. Szép, meghitt alkalom volt. Átadták a Mézeskalács város verseny díjait, a  református kórus énekelt, és egy lelkész megosztott néhány gondolatot adventről, karácsonyról. Röviden elmondta, hogy Jézus Krisztus születésére emlékezünk, de nem ragadt le a jászolnál, hanem felhívta a figyelmet az ünnep igazi értelmére. Bár mi a szeretteinknek készítünk ajándékokat, de Isten a saját Fiát adta nekünk "engesztelő áldozatul a mi bűneinkért."(1. János 2.2) A legtöbb embernek semmi baja nincs a karácsonnyal. Még a szocializmus idején is szentestének hívták, a szeretet ünnepének, az ország elcsendesedett, a boltok délben bezártak, mindenki sietett haza a családjához. Az ajándékot a Kisjézus hozta a legtöbb helyen. Szép prédikációt olvastam nemrég arról, hogy vajon miért népszerű ma is, vagy újra a gyermek. 

"Megfigyeltem, hogy – a magukat istentagadónak vallók szűk rétegét leszámítva – az emberek kifejezetten szeretik a jászolban fekvő gyermek Jézust. Szívesen állnak meg és töltenek el hosszú perceket egy betlehem előtt, amelyben ott fekszik a „kisjézus”, akit némelyek „jézuskának” becéznek. De vajon mi van megírva erről a Jézusról a Nagy Könyvben? Úgy is kérdezhetném, hogy kicsoda Jézus? Csupán egy gyenge, gondoskodásra szoruló csecsemő, akit születése után jobb híján egy jászolba fektetett az édesanyja? Akire rá lehet mosolyogni és lehet hozzá egy kicsit gügyögni? A gyermek Jézust azért könnyű szeretni, mert nem vár tőlünk semmit. Nem mond olyat, amit nem szívesen hallunk. Nem mondja, hogy ne legyünk önzők, hogy bocsássunk meg annak, aki rosszat tett velünk, akkor is, ha nem kér tőlünk bocsánatot. Nem mond olyan első hallásra képtelenségnek tünő dolgot, hogy szeressük az ellenségeinket. Nem szólít fel olyan dolgok elhagyására, amelyeket szeretünk, de amelyek bennünket és a környezetünkben élőket is rombolják. A gyermek Jézust ezért könnyű szeretni. De Jézus rég kinőtte a jászlat. A felnőtt Jézushoz való viszonyulásunk meg is változott! Őt már sokan nem szeretik, némelyek egyenesen gyűlölik, mert olyanokat mond, amiket nem szeretünk hallani. Mint például, hogy „szeresd a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből, és szeresd felebarátodat, mint magadat!” Meg olyat, hogy „a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, amit ezen kívül még hozzátesztek, az már a Gonosztól van.” Az sem emelte Jézus népszerűségi indexét, hogy azt találta mondani kora egyik jól ismert vallási vezetőjének, hogy ha nem születik újonnan, meg se láthatja Isten királyságát! Ami azt jelentette, hogy még a legjobb, a magát legvallásosabbnak tartó ember sem méltó arra, hogy alanyi jogon Isten országába jusson.

A mennybe kizárólag Jézus Krisztuson át vezet az út. 

Pontosabban, oda Ő maga az Út!"  

A teljes szöveget itt olvashatják: Ne ragadj le a jászolnál! (katt a kék szövegre)

Áldott ünnepi készülődést kívánok!