Húsos tészta a magam módján

 

“Hallod, hogy dübörgünk?-kérdezte a kisegér az elefánttól, amint átmentek a hídon.”

Mindig ez a vicc jut az eszembe, amikor közösen végzünk valamilyen felújítási munkát a férjemmel. Most a telken raktunk le laminált padlót a kopott linóleum helyett. Ő vágta, illesztette, én pedig a megfelelő lelki támogatást és a szerszámokat nyújtottam. Nagyon szép lett mindkét helyiség.

Már felújítottuk a konyhát ugyanilyen dübörgős módon, az emeleti közlekedő és a nappali is új padlót kapott. Illetve annyiban új, hogy a régi linóleumra raktuk a fiunknál vízhatlanra cserélt lamináltat. 

Nagyon szeretjük ezt a kis házat. Jó nagy kert tartozik hozzá szőlővel és gyümölcsfákkal. Hozzászoktam a nagy terekhez a családi házunkban és a parókián is. Itt újra élhetem a tágasságot, amire a lakásban nincs mód. Itt is írtam erről. 

Idén kevés a gyümölcs, nem úgy, mint tavaly, de rengeteg szőlő lesz. Nem tudom, hogy mennyire láthatóak a dús fürtök a képen.

A szomszédban most nyílik a mocsári hibiszkusz. Gyönyörű látvány.

Egy kis falusi gyógyfürdőhöz tartozó üdülőkörzetben van a ház, bolt sehol a közelben, ezért érdemes mindent otthonról hozni. Milánóit terveztem ebédre, de se hagymát se paradicsompürét nem hoztam, így húsos tészta lett, de nagyon jól sikerült. 

Hozzávalók:

fél kg pulyka darált hús

olaj

1 evőkanál reszelt zöldség

1 dl bor

kb 1 dl víz

1 lapos evőkanál őrölt piros paprika

só nem kell!

Elkészítés: 

Egy kevés olajon elkezdjük pirítani a húst, majd hozzáadjuk a reszelt zöldséget, és amikor már kifehéredett, a bort és a vizet. Puhára főzzük, és a végén ízesítjük a piros paprikával. Mivel a reszelt zöldség sós, só nem is kell bele. Teljes kiőrlésű tésztát főztem hozzá. Nagyon finom ebédünk lett. 

Másik húsos tészta itt.

Nem tudom, hogy melyik ősömé lehetett ez a szép terítő. HM? Egyik nagymama Anna volt, a másik ugyan Margit, de Kovács. Talán még régebbi, anyukám örökségéből.

Bibliás elmélkedés: 

A közös munkán nagy áldás van, de nem mindenki tud együtt dolgozni a másik emberrel. Vannak, akiknek annyira erős az akaratuk, annyira képtelenek alkalmazkodni, hogy egyedül maradnak. Ez szomorú, mert Isten közösségre teremtett bennünket. "Nem jó az embernek egyedül, szerzek neki segítőtársat, hozzá illőt."-olvassuk a Biblia első lapjain. 

A házasságban valósult meg az első ilyen közösség, és ma is nagy áldás, ha a férj és a feleség együtt tud munkálkodni. Én nagyon szeretek Gézával együtt dolgozni. Általában feszültség nélkül zajlanak az ilyen közös ügyködéseink, kivéve két éve a konyha felújítását a telken. Talán még soha sem vesztünk így össze, mint akkor. Úgy vettük a kis házat, hogy minden bútor benne volt az árban. Eléggé le volt lakva, tudtuk, hogy sok munka lesz, de egy darabig jó volt így. 

Aztán, amikor rászántuk magunkat, akkor egy egyszerű és nem túl drága konyhabútort választottunk. Ezen nem is volt vita, csak abban nem tudtunk megegyezni, hogy hogyan helyezzük el. A régi, már korhadásnak indult bútor össze-vissza volt. Én egy sorban szerettem volna, de férjem egy ideig hajthatatlan volt. Alig ismertem magamra, amikor az érveimet soroltam: Az én konyhám! Ne szólj bele stb. Végül is köztes megoldás született, és nagyon szép így. Eredetileg a mosogató is egy sorban volt a többi elemmel, de mi szemben helyeztük el, mert ott volt a víz, és csináltattunk a helyére egy másik elemet.  Ez panoráma kép. A bal oldali polcot a férjem készítette. 

Ez a kis konyha nekem sokkal jobban tetszik, mit a lakásban az ikeás. 

"Zarándokének. Dávidé. Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!
Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára.
Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor." 133. zsoltár