Krumplifánk hagymaszósszal

 

Ez egy sós fánk természetesen. Sós, borsos. Nyilván nem csokiöntetet vagy házi lekvárt kínáltam hozzá, hanem a káposztás rétesnél már megismert hagymaszószt. A Vidék Íze különszámában spenótmártogatóst ajánlottak, majd legközelebb. Azzal is biztos nagyon finom. Szeretem a spenótot. 

Legközelebb nem héjában fogom megfőzni a krumplit, ha a férjem nincs itthon, mert alig tudtam áttörni. Az ilyen munkákat általában rábízom. Jó erős keze van. A habot is mindig apukám vagy apósom verte, amikor még nem voltak robotgépek. 

Hozzávalók:

-fánk:
40 dkg áttört főtt krumpli

20 dkg finomliszt

2 tojás

só, bors

olaj a sütéshez

-szósz:

2 vörös és két lila hagyma

evőkanál zsír

2 dl fehér bor

1 teáskanál liszt

só

fél mokkáskanál őrölt szerecsendió

1 dl tejföl

citromlé

(cukor vagy édesítő)

Elkészítés: A hagymák közepéről néhány szeletet kivágunk díszítésnek, a többit kockázzuk, és a zsíron megdinszteljük. Felöntjük a borral, fűszerezzük, és puhára főzzük. Hozzáadjuk a tejfölt és kevés citromlét is. Én kis édesítőt kevertem bele, jobban kihozza az ízeket. A liszttel besűrítjük, és pépesítjük. Pirított hagymakarikákkal díszítjük. 

A fánk hozzávalóit összedolgozzuk. 

Olajozott evőkanállal közepesen forró olajba szaggatjuk. Néhány perc alatt megsütjük, közben megfordítjuk. A hagymaszószba mártogatva fogyasztjuk. 

Bibliás elmélkedés:

Akkora volt a parókia kert, hogy majdnem minden megtermett, még a krumpli is. A konyhakerti növényeket én gondoztam, de a krumpli a férjem feladata volt. A növény nem őshonos. A wikipédia így mutatja be: "Peru és Chile hegyvidékén őshonos, az ott élők körülbelül 7000 éve fogyasztják. Európába a 16. században Pizarro révén került. Magyarországra 1650 körül jöhetett be bajor-osztrák közvetítéssel, de igazi elterjedése II: József magyar király adókedvezményeinek volt köszönhető.

A krumpli szó bajor-osztrák nyelvterületről érkezett a magyar nyelvbe, míg a burgonya szó... eredete eddig tisztázatlan." Én azt szoktam mondani, hogy burgonyának írjuk, de krumplinak ejtjük. Legalábbis felénk, mert sok más elnevezése is van: kolompér, krumpedli, krompér, gruja, földialma, svábtök, földitök vagy pityóka Erdélyben. 

Ősi ellensége a krumplibogár, melynek eredeti élőhelye Mexikó, ahol a kevés csapadék miatt nem tudott elszaporodni, de aztán elindult északra, és hajósok Európába is elhozták. Magyarországon először Héderváron észlelték 1947-ben. Itt szobrot is avattak neki. Alig van természetes ellensége, ezért nagyobb területeken csak permetezéssel tudják megvédeni. Mi is ezt tettük. Egy ideig szedegettük a bogarakat, de aztán feladtuk. 

Ahol krumpli van, ott előbb vagy utóbb a bogár is megjelenik. Olyan ez, mint a bűn vagy a sok nehézség az életünkben. Hiába próbálunk védekezni ellene, ma jó leszek, nem bántok senkit, távol tartom magamtól még a rossz gondolatokat is. Saját erőből nem sikerül, de Jézus Krisztusban van megoldás. Ő tud segíteni, magára vette a bűneink, fájdalmaink terhét. Erről szól ez a gyönyörű ének is.

Sokszor úgy érzem, összeroskadok.  https://www.youtube.com/watch?v=bkpuNpMQnYo