2017. január 17., kedd

Dél. Elmélkedés egészségről, betegségről Bandi bácsitól

Ezt olvastam nem rég. Elgondolkodtatott. Megosztom.
"Mindenki - vagy majdnem mindenki - ebédel valahol. Ám nem mindegy hogyan, legyen az egy fogyódiétás szendvics, vagy bőséges menü - kapkodva, benyelve, "túlesve" rajta, esetleg evés közben az asztaltársakkal mást vagy másokat harapdálva, rágva. Csoda-e, hogy annyi a vastagbél- és gyomorfekélyben, vagy krónikus gyomorhurutban vagy vegetatív neurózisban szenvedő ember? Mert evés közben "emberhúst" is eszik, az "fekszi meg" a gyomrát, még akkor is, ha vegetáriánus. Ha az evés közben lenyelt indulatainkat nem tudjuk megemészteni, nem az ételtől betegszünk meg, hanem az utóbbitól.
 Ez az otthoni étkezésre is érvényes. Az a feleség, aki mosollyal, derűvel körített paprikás krumplit tesz az asztalra, jobb falatot kínál, mint az, aki roston sült süllőt tálal, s ő maga hozzá a "citrom". Így is lehet gyomorsavtúltengést kapni - s ulcust (fekélyt).
  Az otthoni "fehér asztal" mellett elfogyasztott ebédnek szinte agapé jellege lehet, mint volt egykor az első gyülekezetekben, ahol ujjongással és tiszta szívvel részesültek az ételben" (Apostolok cselekedetei 2.46). Életem legszebb emlékei közé tartoznak az itt vagy ott elfogyasztott, de ilyen ebédek. Láttam egyszer egy ős-öreg dinnyecsőszt, aki kunyhója előtt úgy kanalazta lebbencslevesét, hogy az már "liturgikus" mozdulatsor volt és környezete, a természet lüktetésének szerves része. Így kellene tudnunk enni.
 Az is közhely: mi magyarok jóval többet és kalóriadúsabban étkezünk a kelleténél. Így is lehet " ételmérgezést" kapni, a felesleges kilók súlya alatt is össze lehet roppanni.
  Csak az idős embernek ajánlatos, sőt szükséges az ebéd utáni leheveredés, egy kis szunyókálás. A fiatalok, ha tehetik, inkább üldögélve lazítsanak. Aki depresszióra hajlamos, annak többet árt, mint használ az ebéd utáni lefekvés vagy alvás, mert fokozhatja önmagába süppedését, fél-éber állapotban elboríthatja tudattalanja vagy az a bizonyos "ólmos-szürkeség", a jobb volna nem lenni mint lenni: szuicid ((öngyilkos) gondolatok. Ha fel is tud tápászkodni, késő este lesz, mire magához tér. Akkor meg nem tud lefeküdni s lassan egész életrendje átbillenhet. Csak este vagy éjjel tud dolgozni, nappal nem. Rendetlensége lesz a "rendje", de  - meddig? Mivel környezete ezt nehezen viseli, elszigetelődhet, ami csak fokozza depresszióját, s így bezárul az ördögi kör."
Gyökössy Endre (Bandi bácsi) Életápolás Kálvin kiadó Bp. 1993. 86-87. oldal

6 megjegyzés:

  1. Köszönöm, hogy ezzel a bejegyzéssel indíthatom a napomat! Nagyon jó írás. Köszönöm.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Bandi bácsit öröm olvasni.

      Törlés
  2. Ebben sok igazság van! Akár a reggelizés közbeni újság olvasást sem tartom helyesnek.Szoktam mondani hogy vagy olvas az ember vagy eszik és főleg nem idegesítő híreket olvasva:-)

    VálaszTörlés
  3. Mindig meglep, mikor a gyerekeim mesélik, hogy vannak családok, ahol soha nem ülnek közösen asztalhoz, mindenki eszik amikor tud. Szerencsére ezt csak hírből ismerem, de egyre több ilyet hallani. Ezt kellene megszüntetni és visszaállítani a közös étkezések fontosságát. Pláne, ha még jó hangulatúak is ezek.

    VálaszTörlés