2015. szeptember 22., kedd

A kampó


Ezt a helyes kis akasztót Eszti hozta Olaszországból. Sokáig kerestem a helyét, míg itt kötött ki a főzősziget felett lévő lámpatartón. Az ollót tartom rajta, és csak most jutott eszembe, hogy nem valami biztonságos megoldás, de még sosem esett le. Jó, hogy kéznél van.

Bibliás elmélkedés:

Egy idős ember eladta a házát egy fiatal házaspárnak. Ki is költözött hamar, csak annyi kikötése volt, hogy az előszobában lévő kampó hadd maradjon az övé. A fiatalok nevetve beleegyeztek, Eltelt két év, amikor a bácsi meglátogatta őket, hogy megnézze a kampóját. Aztán egy évre rá jött újra, majd fél évre rá, majd a következő hónapban, végül ott maradt, mert a házban volt valami, amire igényt tartott, mint tulajdonos.
Ezt a történetet akkor szokták idézni, amikor azt akarják kifejezni, hogy mennyire fontos a keresztyén életben a bűntől való teljes elfordulás. Ha valaki Istennek akarja szentelni az életét, de nem viszi vissza a tsz-ből, vagy a gyárból ellopott holmit, akkor hamarosan elveszti a békességét, amit a megtérésekor Istentől kapott. 
Ha az ember felismeri, hogy valaki ellen haragot táplál, nem tud megbocsátani, akkor hasonlót tapasztalhat. A kampón keresztül a régi élete visszajön, és kezdheti elölről. Pedig azt imádkozzuk a Miatyánkban, hogy "Bocsásd meg a mi vétkeinket, MIKÉPPEN mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek!"
Gyakran mennek tönkre házasságok azon, hogy a szülők nem költöznek ki a fiatalok életéből. Elvárják, hogy a gyerekük nekik akarjon megfelelni, mindenbe beleszólnak. Pedig a tanítás világos: "A férfi elhagyja apját, anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté." (I.. Mózes 2.24)
A feleségről azért nem ír a Biblia, mert az természetes volt, hogy elhagyja a szüleit, hiszen a férjhez is költözik. Sajnos még a külön költözés sem mindig biztosíték arra, hogy egy testté lesznek, és leválnak a szüleikről. Igen gyakran azok a problémamegoldási minták, szerepfelfogások jelentkeznek, mint amit otthon láttak a felek, pedig még házasság előtt jó lenne ezeket felismerni, közös nevezőre hozni. Dr. Pálhegyi Ferenc Keresztyén házasság című könyvében így ír erről:

Elhagyni a szüleinket - a házassági egység józan előfeltétele.
Örülnél, ha a férjed folyton így sóhajtozna:
"Már egy hete csak a mamára 
gondolok mindig, meg-megállva..."? (József Attila)
... Már a házasság előtt mindkét félnek döntésképessé és önálló életvezetésre képessé kell válnia.
Miért kell elszakadni a szülőktől?
Mert evezni csak úgy lehet, ha eloldjuk a csónakot a parttól.
Aki az eke szavára teszi a kezét, 
és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára." (Lukács 9.62)
Aki a párja kezét fogva a szüleire pislog, nem alkalmas a házasságra. (67-68. oldal)
Gaál Éva rajza

Gyakran előfordul, hogy egy konfliktus esetén az anyukához rohan a feleség is, akinél gyakran megértésre talál anélkül, hogy a férjet megkérdezte volna. 
Egy érdekes történet jut erről eszembe. A fiatal férj alkoholista lett. A feleség már nem bírta tovább a sok veszekedést, és éjnek évadján összecsomagolt, és a két gyerekkel visszament a szüleihez. Az apja azonban azt mondta, hogy menjenek haza, mert Isten színe előtt fogadtak hűséget egymásnak, Ő meg is tudja oldani ezt a problémát. Képzeljük el ezt a helyzetet! Nem tudom, mit tettem volna, de ez az asszony visszament, és a férj valóban megszabadult idővel az alkoholizmusból, és életük hátralevő éveit szépen, békességben élték le. Vannak segítő szervezetek, akikhez ilyen problémákkal lehet fordulni. Megéri a fáradságot. Isten gyógyító úr. Azt mondja: 
"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én nyugalmat adok nektek." (Máté 11,28)

2 megjegyzés:

  1. Ezt a kampós történetet még sosem hallottam, jó, hogy lejegyezted.

    VálaszTörlés