2014. március 9., vasárnap

Lemondással gazdagodni



A böjt évezredek óta beletartozik a hívő emberek életébe. Én mégsem tartom a szó hagyományos értelmében. Nincsenek koplalós napjaim, húst is eszem. Bár többször megpróbáltam, hogy nem eszem semmit egész nap, de egy húsz évvel ezelőtti böjtömet leszámítva nem volt rajta Isten áldása. A lelkem mélyén ugyanis mindig abban bíztam, hogy közben azért jól le is fogyok tőle. Ez pedig nem böjt. A szentséget nem lehet felcserélni a profánnal, vagy önös érdekekre felhasználni. Az evés egyébként sem a szívem csücske. Vannak más "bálványaim", amelyek jobban elválasztanak Istentől.
Húsz éve Isten kijelentésére böjtöltem három egész nap. Egyszer akkor, amikor apósom haldoklott, Istennek ajánlottam a böjtömet, hogy egészen biztosan a mennybe jusson. Aztán azt kértem, hogy ne legyenek súlyos fájdalmai. Aztán egyik rokonom örök életéért. Csodálatos napok voltak. Egész nap Istenre figyeltem, imádkoztam szüntelen. Hiszem, hogy a papa üdvözült, de a rokon még nincs a hit útján.
Aztán jöttek a várandós, szoptatós időszakok, másféle böjtre váltottam, mostanában sem az evést korlátozom, hanem többet  imádkozom, énekelek. Szóval nem a "kiadásokat csökkentem, hanem a bevételeket növelem." Van, aki Faceook-böjtöt tart, vagy nem játszik a telefonján, mint én is.
A hívő élet szíve az elengedésben van - hallottam egyszer egy prédikációban.  Elengedni azt, ami nagyon fontos, ami megkötöz, amitől nem tudok hitben előrelépni, odaadni azt, amit Isten elkér.
Bár nekem nem a koplalós böjt az utam, mégis mindenkit arra bátorítok, hogy próbálja meg. Na, nem kismamákat, cukorbetegeket biztatok erre, hanem olyan hívőket, akiket Isten erre indít. Nem kifogás az, hogy Isten nem indított még erre. Kérdezted tőle?

xxxx
(Az írás megjelent már a Családban című blogban)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése