Meggyleves hársvirággal

 

Olgisnál láttam, bár ő almát és mentát is tett bele. Én csak a hársvirággal ízesítettem. Finom volt, de nem éreztem erőteljesnek a hárs aromáját. 

Hozzávalók:

1/2 kg magozott meggy
4 g hársvirág (négy gramm)
4 dl víz
2 dl tej
1 evőkanál liszt
édesítő vagy cukor ízlés szerint
4-5 szegfűszeg

Elkészítés: Először a hársteát készítjük el. 4 dl forró vízbe mártjuk a teatojásba szorított virágokat. Amíg a többi elkészül, ki is adja az ízét, illatát. A meggyet közben kimagozzuk, és fél kg-t használunk fel. Egy lábasba öntjük a teát, és kiegészítjük a levét kb 6 dl-re. Ebben megfőzzük a gyümölcsöt és a fűszert az édesítővel vagy cukorral. A végén a tejben elkeverjük a lisztet, és behabarjuk vele a levest. 

Bibliás elmélkedés innen másolva:
Eredetileg angol tanár lennék. Sokáig kellett várnom, amíg kaptam állást, addig más pedagógusi beosztásban dolgoztam. Azt szoktam mondani, hogy végigtanítottam: alsó-felső-király-ász. Mire végre gimibe kerültem, Isten megszólított, és elhívott onnan. Itt írok erről bővebben. Azért még annyi időm volt, hogy részt vettem egy továbbképzésen, ahol eredeti angol oktatóink voltak. Egyikük, Susan még soha sem hallott a meggyről. Csodálkoztunk, hogy a nagy Britanniában, ahol a gyarmatok összes kincse fellelhető, éppen meggy nincs. Igaz, hogy arrafelé, ahol terem, éppen nem volt sokáig tartó  angol uralom. A Földközi-tenger vidékén és Perzsiában. A meggy szavunk finnugor eredetű a wikipédia szerint. A google fordító viszont Hapan kirsikkát adott ki a meggyre, ami savanyú cseresznyét jelent. A wiki a finnugor rokonságot akarta igazolni, a fordítás ezt nem segítette, de szerintem mindegy is. Susant meghívtuk a nyaralónkba, ahol néhány napot töltött. Bár már nem tartjuk a kapcsolatot, tőle kaptuk az első angol Bibliánkat, amit Annie Vallotton gyönyörű rajzai illusztráltak, és jól érthető, hétköznapi nyelvre fordították. Azóta is olvasom, és sokat segít a Biblia jobb megértésében. 

Az első képhez:

Ádámot és Évát Isten kiűzte az Édenkertből. Nem azért, mert nem fogadtak szót neki, hanem azért, mert nem kértek bocsánatot. Két fiuk született. Ábel juhpásztor lett, Káin pedig földművelő. Amikor ajándékot vittek az Úrnak, Isten nem tekintett Káin áldozatára. A teológusok vitatkoznak azon, hogy vajon miért nem. Talán azért, mert „Vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat.”(Zsidókhoz írt levél 9.22), és Ábelnél ez a vér látható volt. Egyesek szerint viszont nem bűnért való áldozatról volt szó. Mivel a Szentírás kiemeli, hogy Ábel a legjobbat adta („hit által”): első ellésből, kövérjéből, Káinnál meg csak egyszerűen megemlíti, hogy a föld gyümölcséből hozott, talán ez a kulcs. Olyan ez, mint amikor valaki kicseréli a bútorait, és a régi, rossz szőnyeget elhozza az egyházhoz, mert „jó az oda”. Hát Káin szerint is „Jó az az Istennek.”Amikor pedig kiderült, hogy nem jó, akkor a testvére ellen fordult, és nem tartott bűnbánatot. Mai nyelven: Mindenből, amink van, Istennek rész jár, és a legjobb rész jár. Ha pedig ezt nem tesszük meg, és elmarad az áldás az életünkben, akkor keressük magunkban a hibát először.

„Mit szem nem látott, fül nem hallott, az embernek szíve el sem gondolt, amit Isten készített az Őt szeretőknek.”(1. Korinthus 2.9)

Itt pedig az ötezrek megvendégelésének története látható. Ez egy olyan csoda, amely túlmutat az emberi értelmünkön. Jézus isteni hatalmával 5 kenyérrel és két hallal megetetett egy hatalmas tömeget, még maradt is. Megszaporodott az élelem, mert Jézus Krisztus gondoskodik az övéiről, de neki elsősorban mégsem a testi jóllétünk a fontos, az is, hanem a mennyei hazába vár bennünket. Halála és feltámadása által lehet miénk az örök élet.