Nincs szerencsém a kókusz kockával. Azt az egy sütit, ami a blogban van, nem én készítettem. karácsony előtt volt egy kísérletem, de
krémpohár lett belőle. Most hasonló sorsra jutott a tészta pedig az
epres-meggyes gyümölcskalácsnál nagyon jól viselte az édesítőt cukor helyett. Most nem. Viszont nincs olyan kár, amit az Úr Isten ne tudna hasznosra fordítani, így egy kellemes órát töltöttünk Évivel, amíg beszélgetve, díszítgetve elkészült ez a kis desszert.
Egy nagy pogácsa szaggatóval szúrtuk ki a korongokat. Kész epres öntettel töltöttük meg, és eperrel díszítette Évi. Majd leöntöttük zselével.
A maradék tésztából újra krémpohár lesz.
Finom édességet készítettetek, bármilyen is legyen a formája ügyesen megoldottátok!
VálaszTörlésKöszönjük szépen.
TörlésDe jó, hogy leírtad! Én sokkal gyakorlatlanabb vagyok a konyhában, nagyon el tud keseríteni, ha valami nem sikerül. Jó látni, hogy másokkal, még gasztrobloggerekkel is előfordul ilyesmi. De a leglényegesebb mondanivaló számomra, amit elteszek magamnak ez: "Nincs olyan kár, amit az Ú Isten ne tudna hasznosra fordítani."
VálaszTörlésÖrülök, hogy hasznosnak találtad az írást. Ez a mondat még a parókiás időkből származik, amikor nagy ünnepség volt a gyülekezetben, és a pékségben túlsütötték a hurkát. Így viszont nem kellett fizetni a sütésért. A jó ropogós hurkáknak meg mindenki örült. Nincs az a kár...
Törlés