A nagy tudományos felfedezések gyakran a véletlennek (?) köszönhetőek. Például Fleming nem is gondolta volna, hogy felfedezte a penicillint, amikor a baktérium tenyészetét rendre felfalta a penész. Míg egyszer csak leesett neki, hogy ha itt elpusztítja a bacikat, akkor ugyanezt megteszi az emberi szervezetben is, tehát gyógyszernek is jó lesz. Az egyetlen mondat, amelyre emlékszem középiskolás angol tanulmányaimból ehhez a felfedezéshez köthető: "It was Alexander Fleming, who discovered penicillin, one of the most famous discoveries of modern medicine." A.F. volt az, aki felfedezte a penicillint, a modern gyógyszerészet híres felfedezését. A tankönyv íróit nem zavarta a szóismétlés, mi se zavartassuk magunkat, hanem inkább kitérek arra, hogy hogyan került búzadara a kenyérbe, amely egyébként nagyon jót tett neki. Lehet, hogy a jövőben tudatosan fogom használni. A megoldás tulajdonképpen nagyon egyszerű: reggel, a sötétben összetévesztettem a finomliszttel. Kis gondolkodás után azonban nem öntöttem ki, hanem több vizet tettem a tésztához, és majdnem ugyanúgy készítettem el, mint egyébként.(katt a kék szövegre) Azért álljon itt mementóként az utókor számára a recept link nélkül is.Hozzávalók:
450 g teljes kiőrlésű búzaliszt
50 g búzadara
1 teáskanál só
2 dkg élesztő
5+ víz
Elkészítés:
Egy nagy tálban összekeverjük a száraz anyagokat, majd a vízben feloldjuk az élesztőt, és tessék-lássék összedolgozzuk az egészet. Mennyi volt a víz? Mivel a mérőedényemet elfoglalta a chia puding, csak merőkanállal adagoltam. Elvileg egy decis a kanál, gyakorlatilag kevesebb. 6 merőkanál volt. Ez valójában egy gyökér kenyér recept lenne, ha fehér liszttel dolgoznék, de így a csavart kenyér nevet adtam neki. Hideg helyen kellene tartani egy éjszakán át, de már többször sikerrel alkalmaztam azt a módszert, hogy maradt a konyhapulton, és amikor láttam, hogy megkelt, akkor gyúrtam át stb. Most is ez történt. Kora reggel készítettem be, és ebédre már meg is sült. Amikor láttam, hogy szép magas a tálban, akkor átgyúrtam, kelt még egy órát, utána jól belisztezett asztalon hengert formáztam belőle, megcsavargattam, bevizeztem, és papírral bélelt sütőformába tettem. 10 perc után begyújtottam a sütőt 250 fokra, újabb 10 perc után pedig betettem a sütőbe, 20 perc múlva 200 fokra mérsékeltem a hőfokot, és szép barnára sütöttem. Jó bő 3/4 óra kellett neki.
Bibliás elmélkedés:
5+ víz
Elkészítés:
Cseri Kálmán református lelkész oldalán találtam ezt az igemagyarázatot:
"Először valamit a mindennapi kenyerünkről. Általában az életszükségleti dolgokat kenyérnek szoktuk nevezni. Ami kell ahhoz, hogy életben maradjunk, sőt, hogy teljes emberi életet éljünk, az a kenyér.
Jézusnak mindig gondja volt az emberek kenyerére. A Mi Atyánkban a testi szükségeink közül ez az egyetlen, amiért külön könyörgött: a mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És mielőtt a mennyei kenyérről szóló részletes tanítását elmondta, ami ebben a fejezetben olvasható, előtte jól tartott kenyérrel egy többezres éhes sokaságot. És összeszedette velük a maradék darabokat, mert Jézus számára a kenyér szent volt. Azt nem lehet eldobni, azon nem lehet taposni, abból nem lehet szemét. A kenyér Isten ajándéka, nélkülözhetetlen feltétele az életünknek.
Ugyanakkor a Biblia gyakran hangsúlyozza, hogy legyen mindannyiunknak fontos a másik ember kenyere is. Ne tudjon senki jóízűen eszegetni úgy, hogy mellette éhezik valaki. Tanuljuk meg Istentől kapott ajándékainkat megosztani egymással.
Amikor Isten Ezékiel prófétán keresztül Samária bűneit ostorozza, akkor a legsúlyosabbnak ezt tartja, amit mindenekelőtt említ: azért jön az ítélet, és az a bűne Samáriának, hogy "kenyérbőségben volt, de a nyomorultat és a szegényt mégsem támogatta." Neki volt bőven, és akinek szűken volt, vagy semmi sem volt, annak nem adott. Ez mindig súlyos bűn Isten ítélete szerint. (Ez 16,49).
A kenyér szentségének a tudata elhalványulóban van. Ma sokan turkálnak a kenyérben, válogatnak, kidobják a szemétbe, és elfelejtjük azt, hogy egy milliárd ember ma este is éhesen fog lefeküdni. Percenként tíz kisgyermek hal éhen vagy szomjan. Nem azért, mert ma nem tudott eleget enni-inni, hanem mert napok óta semmit nem tudott enni vagy inni.
Adjunk hálát Istennek azért, hogy az idén is a fagy és aszály ellenére megadta a kenyérnek valót, ha szűkebben is, mint a korábbi esztendőkben, és minden alkalommal hálaadással vegyük kezünkbe és tegyük a szánkba a mindennapi kenyeret.
...Régen a kenyér lisztből és kovászból készült, néha egy kis krumplit is tettek bele, és hagytak elegendő időt arra, hogy megkeljen és megsüljön. Mióta a kenyérgyárak ontják a kenyeret, hogy gyorsabban és olcsóbban lehessen előállítani, azóta jöttek divatba kovász helyett az ún. adalékanyagok. Először 100 kilónyi kenyérhez legfeljebb 10 dekányi adalékanyagot volt szabad keverni, ma már ennek a tízszeresét teszik bele: 100 kilóhoz 1 kilót, néha többet is. Pedig ma is érvényes az, amit egy olyan pék mondott, akinek az apja, nagyapja, dédapja is pék volt, hogy a jó kenyérhez három dolog szükséges: kovász, szív és lélek.
Mi olyan kenyeret eszünk, amiből sokszor mind a három hiányzik. Nincs mit választanunk, megvesszük és megesszük azt, ami van. A Biblia arra figyelmeztet minket, hogy az a fontos, hogy legyünk hálásak a kenyerünkért, legyünk készek mindig megosztani másokkal, és legyünk elégedettek azzal és annyival, amennyit éppen kaphatunk, mert „nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel” ( Timóteushoz írt első levél 6.rész 6.vers).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése