XI. Ennivaló úti beszámoló. Győr. 3. rész

 

Győr gyönyörű! Nagyon szerettünk sétálni a városban. Bekukkantani a keskeny utcákba, csodálni a szép kandelábereket, szépmívű ablakokat. Mások mediterrán városokból posztolnak hasonló képeket, mintha itthon nem lenne sok látnivaló.

Szinte mindenütt volt miben gyönyörködni. Nagyon szerettem a cégéreket. Talán bele se gondolunk, hogy régen azért használták ezt a hirdetési formát, mert az emberek nem tudtak olvasni. 

A győrieknek van humoruk. Egy nagy méretű ruhákat árusító üzletnek ilyen a kirakata:

Egyik elfáradásunkkor leültünk egy kis udvari padra, én meg észrevettem, hogy a mellettünk levő ajtó mögött képek vannak. Kortárs magyar és külföldi képzőművészek kiállítására csöppentem be, mint kiderült, nem teljesen legálisan, mert jegyet kellett volna venni, dehát nyitva volt az ajtó, és nem ült ott senki, de egy másik teremben voltak a jegyszedők. Azért utólag kifizettem, hiszen így volt tisztességes. Festményeket az Eszterházy-palotában is láttunk a két világháború közötti magyar művészektől: Szőnyi István, Egry József, Gulácsí Lajos és mások munkáit. Nagyon szép képek voltak, bár kicsit nekem sok volt az akt.

Utolsó nap délelőttre terveztük a Bazilikát és környékét. Sajnos csak a templomot és a kincstárat tudtuk megnézni, és sátáltunk a környéken.

 A téren egy egészen különleges feszületet láttunk. Krisztus lehajol a keresztről és mintha hívogatna a jobb kezével. 

Alatta körben bibliai igeversek. Igen, tényleg hívogat, mert ha valaki meglátja ezt a szeretetet, hogy az életét adta érte, akkor abban olyan vonzás van, hogy nehezen lehet neki ellenállni. 

A kirándulásunkat ismét a kifőzdében fejeztük be, de egy közeli cukrászdában még megkóstoltuk az idei cukormentes Ország Tortáját, a Szilvafácskát. Nem szeletben, hanem így kínálták. Nagyon finom volt.

Itt készült. 

Nagyon örültem, hogy sikerült ez a kis kiruccanás, és már tervezem a következőt. 

Mit javasoltok? Mi legyen a következő magyar úticél?