Bár mélységesen elszomorít az, hogy a karácsonyból megint fenyőünnepet alakítottak ki Mikulással, rénszarvasokkal, jegesmedvékkel, manókkal. Újra a 70-es években érezném magam, ha azért nem lenne majdnem minden településen adventi gyertyagyújtás is, ahol a felekezetek képviselői elmondhatják ünnepi köszöntésüket a Megváltóról, aki jászolban született, és Isten szeretetét mutatja az emberiség felé. Sajnos azonban ennek gyorsan vége, és jönnek a koncertek, a nagy felhajtás a meghitt, bensőséges ünneplés helyett. Valami megint elveszett, de rajtunk múlik hogy a családunkban mennyire tudunk szeretetben együtt lenni. Remélem, hogy a kedves olvasók teljes létszámban.
Persze a fenyőfa állítása már hozzátartozik a hagyományhoz, nincs is ezzel semmi baj. Én úgy képzelem, hogy a betlehemi égboltot jelképezi a sok-sok csillogó gömbbel/csillaggal, ezért alá szoktam tenni egy betlehemest. "Született nektek a Megváltó, aki az Úr Krisztus a Dávid városában....A földön békesség és az emberekhez jó akarat." (Máté evangéliuma 1.rész)
Ezt a kis sütikét a pinteresten láttam, de csak a képet, lelőhely nélkül, így nekem kellett kitalálni, hogy hogyan készítsem el. Nem volt nehéz.
Hozzávalók:
1 bolti leveles tészta
tejszínhab
cukorgyöngyök
Először egy fenyősablont vágtam ki kartonpapírból, és bevontam alufóliával, amit enyhén beolajoztam. Sajnos nem mértem meg, hogy mekkora, de a képen lehet látni az arányokat. A tésztából levágtam egy 6x3,5 cm-es csíkot, és a sablon köré hajtogattam. A másik oldalra is került tészta.
Így sütöttem ki egy nagy gáztepsiben. Még melegen egy éles késsel elválasztottam a sütit az alufóliáról, és kihúztam a sablont.
A tejszínt, illetve jelen esetben Hulalát pedig alá illetve közé nyomkodtam. Cukorgyöngyöket a tejszínbe mártottam, és azzal díszítettem.A maradék tésztát csíkokra vágtam, megszórtam reszelt sajttal, és kisütöttem. Utána törtdeltem szét rudakra. Finom uzsonnánk volt.Naspolyakrém és fenyőkeksz
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése