2013. november 17., vasárnap

Kökénylekvár



A parókia konyhájából belátni a kamrába, feltéve, ha kinyitom az ajtót. Az első dolgok egyike, amely a látómezőmbe kerül, ez az édes kis kökénylekváros üveg. Keresztlányunk, Pannika ajándékozta nekünk
Mellette meggylekvár. Szintén ajándék.
tavaly karácsonykor. Nagyon örültünk neki, és csak azért nem ettük még meg, mert sajnáljuk felbontani, olyan aranyosan néz ki. A keresztgyerek fogalma a Krisztus halála utáni keresztyén üldözések idején keletkezett, amikor a szülők, attól félve, hogy megölik őket hitükért, egy ismerőst kértek fel, hogy legyen keresztszülő, és nevelje fel a gyermeket, ha mártírhalált halnának. Nálunk mostanra megfordult a helyzet, mert gyakran előfordul, hogy Pannikától kapunk dolgokat, és nem mi adunk neki. Mivel azonban a keresztség kérdése a különböző felekezetek között vitatott, nem is taglalom tovább a témát, de azért azon érdemes elgondolkodni egy pillanatra, hogy volt idő, amikor a gyülekezeti tagok életüket adták Krisztusért, és nem az volt a kérdés, hogy milyen drága ajándékot adjanak egymásnak.
Sok családban óriási szervezőmunka előzi meg a karácsonyt az ajándék vásárlásán kívül is, főzés, sütés, díszítés stb. Persze ez részben nálunk is így van, de azért igyekszünk az ünnep igazi lényegét megragadni: "Jézusban Isten emberré lett." És nem mellesleg, ő kapott ajándékot a születésnapján, nem az emberek. Éppen ezért akár csomagok és fa nélkül is ünnepelhetnénk. Viszont az ajándék a szeretet kifejezése is lehet, ha arra törekszünk, hogy örömet okozzunk, és nem arra, hogy gyorsan letudjuk az egészet. Jó, ha megismerjük a másikat, puhatolózunk, hogy vajon minek örülne. Én például nagyon örülök a saját készítésű ajándékoknak. Úgy gondolom, hogy mindig bennük van az ajándékozó is. Csak azt sajnálom, hogy én nem vagyok kreatív, tőlem ritkán kap valaki olyasmit, amit én készítettem. Idén ez változni fog, de ez titok.:)

Recept:

A kökény vadon termő növény, bár már kísérleteznek az otthoni termesztésével is. Lekvárunk alapanyagát viszont Pannika és családja gyűjtötte. Akkor jó, ha már megcsípte a dér, mert ez tompítja a fanyar ízét, de mélyhűtőbe téve esetleg ki lehet ezt váltani. A szárától meg kell szabadítani, jól megmosni, és annyi vízben kell feltenni, amennyi éppen ellepi. Forralni körülbelül negyed óráig, majd langyosan, gumikesztyűs kézzel szétnyomkodni. Használható a botmixer is, de csak óvatosan, mert a kökény magja mérgező. Nagy lyukú szitán át kell törni, és a gyümölcshúst újra feltenni főni ízlés szerinti mennyiségű cukorral. Jól be kell sűríteni, és száraz dunsztban tartani kihűlésig.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése