2019. november 2., szombat

IV. Ennivaló úti beszámoló 1.rész: Szoljánka leves Kárpát-alján

 Kislánykoromban sokat utaztunk. Eleinte a szocialista országokat jártuk körbe, aztán, amikor kinyíltak a lehetőségek, és három évente lehetett nyugatra menni, akkor elindultunk Ausztria felé. Voltunk Nyugat-Németországban, a francia riviérán keresztül Spanyolországban, aztán az olaszoknál. Nem rajongtam a külföldi utakért. Egyrészt, mert nem voltunk gazdagok, évekig nem kaptam új ruhát, hogy összejöjjön a pénz az útra. Már ki volt térdesedve a mackónadrágom, de akkor is abban kellett járnom. Másrészt meg sokat veszekedtek út közben. 
Erdély és Kárpát-alja valamiért kimaradt. Az előzőt már pótoltuk egyedül is és a gyerekekkel is. Ennivaló útibeszámolót nem írtam erről, de megfőztem egy gyergyói specialitást, a polyéka levest. A receptet itt olvashatják.
Néhány éve találkoztunk egy kárpát-aljai református lelkésszel egy továbbképzésen, hozzájuk mentünk látogatóba most. Sok finomságot ettünk náluk is, és egy vendéglőben is. Majd jön a többi recept is, most egy orosz-ukrán levest, a szoljánkát mutatom be. 
1920-ban Magyarországnak ezt a részét a nagyhatalmak Szovjetúnióhoz csatolták. Hatalmas szenvedést okoztak ezzel az ártatlan és védtelen lakosságnak. Úgy vágták szét az országot, hogy falvak osztódtak ketté, néhol házak is. Előfordult, hogy egy esküvő alkalmával a rokonok nem tudtak találkozni, mert a település egyik fele Szovjetúnióhoz, a másik fele Csehszlovákiához tartozott. Szabad mozgásról szó sem lehetett. Mára már oldódtak az utazási nehézségek, más problémákkal szembesülnek a magyarok.
Végre eljutottunk a Vereckei-hágóra is. Megható volt megállni az emlékmű előtt, elénekelni a Himnuszt és Kárpát-alja himnuszát. Az emlékmű hét tömbje a honfoglaló hét törzset jelenti, alatta pedig egy asztal-szerűség a vérszerződésre emlékeztet. 


Hazafelé betértünk egy vendéglőbe, ott kóstoltuk ezt a levest. Recepteket találtam a neten, így elkészíthettem otthon is. 
Hozzávalók: 
10 dkg szalonna
1 vöröshagyma
1 lilahagyma
2 gerezd fokhagyma apró darabokban
olaj
30 dkg fehér káposzta 
2 sárgarépa
2 evőkanál gomba
1 szál füstölt kolbász karikára vágva
5 dkg borsó
5 olívabogyó
5 borókabogyó
3 savanyú uborka
vágott kaporlevél
vágott petrezselyemzöld
1 evőkanál citromlé
3 babérlevél
1.5 l húslé+ fél liter víz
Elkészítés:
Az olajon megdinszteljük a kockára vágott vörös-és lilahagymát, majd felengedjük a húslével. Beletesszük a karikára vágott répát, amikor kezd puhulni, akkor az összes többi hozzávalót is. A káposztát először vékony csíkokra, majd 5 centis darabokra vágjuk. keverhetünk bellel tejfölt is, de én csak külön kínáltam. Az eredeti hússal készül, de én kihagytam, mert csülköt ettünk másodiknak.  Ennek a főzőlevét használtam fel, mert ezúttal megpároltam sütés előtt. 
A többi Ennivaló úti beszámolót a itt olvashatják.


 A székely himnuszt általában ismerik az emberek. Kár, hogy Kárpát-alja himnusza nem lett közismert. Itt meghallgathatják.

4 megjegyzés:

  1. Nagyon guszta lett a levesed, és biztos finom is.
    Mi is jártunk már Kárpátalján, Vereckén is, kétszer. Először még 2007-ben, akkor még nem volt kész az emlékmű, aztán 2011-ben, akkor már megvolt. Nagyon szép út volt mindkettő. És mindig finomakat ettünk :-)
    Ha érdekel, akkor itt mg tudod nézni az útjainkat:
    https://karpatutak.blogspot.com/

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm. Feltétlenül megnézem majd.

    VálaszTörlés
  3. Köszönjük a történetet... a képeket és a receptet is!

    VálaszTörlés