Van némi vita arról, hogy miért így hívják. Szerintem azért, mert egy agglegény nem szívesen bíbelődik szirupkészítéssel, dunsztolással, vagy más, bonyolultnak hitt befőzési művelettel. Egyszerűen csak beledobálja a gyümölcsöt az edénybe, önti hozzá az alkoholt és a cukrot, és télen boldogan iszogatja. Neki egyedül elég is ez a mennyiség. Mert hogyan is készül az agglegény kompót? Nagyon egyszerűen. Tavasszal kell elkezdeni, és ahogy érnek a gyümölcsök, úgy tölteni az üvegbe.
Általában eperrel kezdjük. Fél kg gyümölcsre 20 dkg cukrot számítunk, és annyi rumot, hogy ellepje. Hát én csak töltöttem a rumot, töltöttem, de még mindig nem lepte el. Még jó, hogy észrevettem, hogy az eper nem süllyed el, akár ki is tölthettem volna az egész üveggel. Így is majdnem ráment a fele. Jó minőségű rum kell. Mivel az enyém csak 40%-os volt, vettem hozzá 1 dl 90%-os gyógyszertári alkoholt, és időnként egy-egy evőkanállal adagoltam hozzá. A korsóba a kompót levét öntöttem (balról a második üveg).
 |
A madárkák szárnya alatt rejtőzik a megajándékozott neve.
Eszti készítette őket. |
Az eper után meggy következett és cukor, rumot most nem adtam hozzá.
Majd málna és őszibarack, cukor és rum. Mivel ekkor már elég meleg volt, mindig adtam hozzá alkoholt.
Körte és ribizli, szilva, dió. A végén már nem fért olyan sok gyümölcs az üvegbe, mint az elején. Le is kellett mernem egy kis lét, hogy a narancsnak is legyen hely. Adventre be kellene fejezni a kompótot, és hagyni összeérni karácsonyig, de én 3 héttel karácsony előtt tettem bele a diót és két héttel előtte a narancsot. Lehet még fűszerezni egész fahéjjal, szegfűszeggel, vanília rúddal, de én nem akartam ennyire töményre. Rumtopf a német neve.
Bibliás elmélkedés:
"Nem jó az embernek egyedül, szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt."
Agglegény, vénlány, hoppon maradt, petrezselymet árult, kikosarazták... Megannyi elnevezés a régi időkből, amikor még a házasság fontos, központi szerepet játszott egy közösség életében. Minden kultúrában megelőzte az összeköltözést. Az egész közösség előtt zajlott, rendszerint a vallásos vezető adta össze a párt, akik fogadalmat tettek. Még a legegyszerűbb törzsi kultúrákban is jelen volt. Emlékszem A dárda vége című filmre, amely egy harcias törzs életét mutatja be. A házasság nagyon egyszerű volt, a főhős bejelentette a többiek előtt, hogy ezentúl ez a nő készíti el az italát. Mégis van esküvő még ott is.
Ebben a régies gondolkodásban sajnálták azt, aki egyedül maradt. Az agglegény nem számíthatott egy szerető feleség ápolására, ha megbetegedett, le kellett mondania a házi koszt áldásairól, öregkorában a gyermekei gondoskodásáról. Nem ugrottak a nyakába a fiai, ha kinyitotta a lakása ajtaját. Lám, lám, még egy jó befőttet se ehetett!
Ma már egészen másként gondolkodnak a fiatalok. Nem sietnek házasságot kötni, de még élettársi kapcsolatot sem. A lányok nincsenek rászorulva egy férj eltartására, megállnak a maguk lábán. Azt olvastam, hogy lassan kiöregednek a szülőképes korból a Ratkó korszak unokái És nem szültek eddig. Pedig milyen jó nagycsaládban élni! Még egy gyerekkel is egészen más az élet. Persze sok áldozattal jár a gyerekek felnevelése, átvirrasztott éjszakákat, többletkiadást, de különleges örömöket is jelent. Isten elhívhat személyeket, akiket egyedül való útra teremtett, de biztos, hogy nem ennyit, mint amennyit ma magunk körül látunk. Számomra a legmegdöbbentőbb, hogy a hívő fiúk közül is sokan nem találnak társat, pedig lány több van, hívő lány pedig még több, mint fiú.
Nem tudom, hogy mi lehet az oka. Talán a sok rossz példa a szülők életéből. Éppen ezért itt lenne az ideje felszámolni azt a nézetet, hogy ha meglazul egy házastársi kapcsolat, akkor el kell válni. Vannak jó szervezetek, ahol lehet segítséget kérni, jó könyvek, amelyekben hasznos tanácsokat találhatunk. Ajánlom a Harmat Kiadó család-és házasságépítő olvasnivalóit, a Református Egyház Kézfogás nevű lelkigondozói szolgálatát egyének, párok, és családok részére. (Telefon: 06-1-210-0056). Máshol is lehet segítséget kérni. Én ezeket ismerem.
