Először elmennek bogyószüretre. Mivel a kertjük végén is jelentős ültetvény található, csak egy részét kell a természet lágy ölén feltalálni plusz 5 fokban, mert akkor a legjobb, ha már megcsípte egy enyhe fagy. Utána mossák, majd szárítják.
Erre a műveletre kiváló lenne a nyári 40 fok, sajnos azonban az élet nem igazságos. Amikor meleg van, akkor nincs érett csipkebogyó. Amikor meg van, akkor meg majd megfagy az ember a szabadban. Úgyhogy kell is a C vitaminban gazdag tea a gyűjtés hatására kialakult nátha legyőzésére. A szárítás kályhán, radiátoron történik, fém tálcán, amire papírtörlőt borítanak, hogy ne penészedjen meg. Amikor már jó zörgős, akkor húsdarálón áttolják, és enyhe szélben egyik lábosból a másikba öntik, hogy a szőrös rész kihulljon belőle. Nagyszerű ötlet!15-20-szor kell így "szelelni". Befőttes üvegben tárolják, melyet újságpapírral kötnek le, legumizzák, hogy szellőzzön, de a molyok ne menjenek bele. El is képzeltem, hogy ott állnak szegény bogárkák, körbe-körbe járják az üveget, majd csüggedten távoznak. Az üvegben tavalyi termés látható.
Aszalt füge és alma. A fügét 35 fokban szárították ketté vágva. 3 nap az egyik oldalán, 2 nap a másikon.
