Fácánragu sült fácánból

 

A fácán leves nagyon finom volt, de a főtt hússal nem nagyon tudtunk mit kezdeni. Egy részét azért megettük még a levesben, de nagyon száraznak találtuk.  Az első képen a hozzávalóknál még a nyers madár látható. Főzés után betűzdeltem néhány szalonnaszelettel, tepsibe raktam szalonnaágyra, néhány főtt krumplival, és kisütöttem, de úgy sem voltunk elragadtatva. 

Végül egy kis ragu lett belőle. 

Hozzávalók:

főtt fácánhús

só, bors

egy lila hagyma

egy szelet füstölt főtt tarja

borókabogyó

gomba

tejszín vagy tejföl

Elkészítés: A hús zsiradékján megpirítottam a kockára vágott hagymát, majd a tarjadarabokat és a felkockázott húst.  

A gombával és egy dl tejföllel összefőztem. Közben valamikor belekerült a boróka is. 

Maradék főtt krumplival tálaltam, de jobban illett volna hozzá egy kis sült krumpligombóc, de nem volt kedvem pepecselni vele. Így feljavítva nagyon finom fogás lett a sült fácánból.

Bibliás elmélkedés: 

Fiatal hívő korunkban történt. A családi házunknak nem volt kerítése, mert anyagilag még nem jutottunk oda. Jó környék volt, összetartó, kedves szomszédokkal, nem volt sürgős a kiadás. Egyszer arra mentünk haza, hogy az udvaron, a vízóraakna tetején egy lőtt fácán fekszik. Szép nagy madár volt, vére pirosra festette a betont. "Hogy kerülhetett oda?" -találgattuk. Volt egy barátunk, aki gyakran járt vadászni. "Nahát!"-gondoltuk. -"Ez a Józsi! Csak úgy idehozta, nem is szólt?" Persze akkor még nemhogy mobiltelefon nem volt, de vonalas se nagyon. Biztos eljött, nem talált minket otthon, és ott hagyta, gondolva, hogy majdcsak megtaláljuk. Valóban megtaláltuk, és el is készítettem. Lett abból is finom leves, és a húsát megettük sütve. Aztán amikor a férjem összefutott vele, nagyon megköszönte a kegyes adományt, de azért kicsit szemrehányóan mondta, hogy megtalálhatta volna a jószágot egy gazdátlan kutya vagy egy macska is. A barátunk "kikérte magának". Van neki magához való esze, nem hagyott volna ott egy szabad prédát a kóbor állatoknak. 

Nagyot néztünk. Ha nem ő, akkor ki? 

Vagy inkább KI? 

Ekkor megértettük azt a bibliai igazságot, amit akkoriban tanulgattunk, hogy Jézus Krisztus gondoskodik az övéiről, és az övéi ezt tudhatják. Valószínűleg azt történt, hogy vadászok jártak a közeli erdőben, meglőtték a fácánt, és Isten ideirányította. Később is gyakran megtapasztaltuk, hogy Ő a szükségest megadja, néha többet is, a luxust kell összeteperni. Nem volt könnyű a 7 gyereket felnevelni, sokat imádkoztunk, hogy minden szükségest meg tudjunk adni nekik, de így is lett. Ahogy a pusztai vándorlás alatt a zsidó népnek Isten küldte a mannát és a fürjeket, mi is kaptunk sok ruhát, játékot sőt még egyszer egy kis buszt is ajándékba. Persze ez nem úgy ment, hogy Isten leszállt az égből és átnyújtotta. Embereket használ, akik meglátják mások szükségleteit, és készek áldozatot hozni értük. Aztán amikor már mi kerülünk abba a helyzetbe, hogy van feleslegünk, akkor ne felejtsük el, hogy mindenből, amink van, Istennek rész jár. A mentakrémes csokitortánál mesélek el egy megható történetet erről.

Jön a karácsony, a szeretetszolgálatok, például a református  adományokat gyűjtenek. Megnyílt az első Diaconia márkabolt, melyben rászoruló emberek által készített gyönyörű ajándéktárgyakat lehet vásárolni. Halljuk meg a hívó szót! Persze nem csak karácsonykor, mert 

"Nagyobb boldogság adni, mint kapni."(Apostolok cselekedetei 20.35.)

Fácánleves

 

Szépen jönnek a hozzászólások a Játék összesítéséhez. Majd csak a határidő után fogom közzé tenni őket. Van azonban egy Névtelen is. Kérem, hogy írja újra. Van lehetőség arra, hogy megnevezze magát. Így nem tudom, hogy kit értesítsek. Névtelen bárki lehet.

.......................................................................

Rég posztoltam, de a refluxom aktivizálódott, és nem vagyok 100%-on. Ez a recept nem kívánt sok munkát, ezért hozom most. A fácánt kedves barátunktól kaptuk, aki már az Osso Buco-hoz való húst is hozta. Nagyon régen ettem, de arra még emlékeztem, hogy néhány napig a tollaiban kell "érlelni" valamiért. Hát ez így, bőre nélkül érkezett, úgyhogy nem volt más dolgom, mint ezt a finom levest megfőzni belőle. A húsából meg pecsenye lett.

Tulajdonképpen alig különbözik a recept a közönséges húslevestől, csak ebbe gombát is teszünk, van, aki borókabogyót és sáfrányos szeklicét is. Ez utóbbi szépen sárgára színezi a levest. A sáfrány lenne az igazi, de meg szokták magyarázni úgy, hogy a szeklice nem annyira erőteljes, pedig a valódi ok valószínűleg az, hogy a sáfrány nagyon drága. 

Nos, ebbe egyik sem került, a gomba a járulékos hozzávaló, és én még borsót sem mindig főzök a húslevesekhez.