Meggyes lepény

Már van egy ilyen "bedobálós" recept gyümölcskalács néven. Mi otthon meggyes, cseresznyés lepénynek hívtuk, de így hívtuk az omlós tésztából készült süteményt is. Sárgabarackkal is nagyon finom. Picit eltértem a recepttől, de hasznára vált, ezért hozom újra.

Hozzávalók:

30 dkg kristálycukor

30 dkg liszt

1 sütőpor

8 tojás

30 dkg margarin

1 narancs reszelt héja

1 evőkanál rumaroma

1 evőkanál vaníliaaroma

80 dkg magozott meggy

csipet só

Elkészítés:

A margarint jól elkeverjük a cukorral, majd felváltva adjuk hozzá a tojásokat és a sütőporral elkevert lisztet, sót, narancshéjat. Addig keverjük, amíg elolvad a cukor, akkor hozzáöntjük az aromákat is. A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A tepsit kibéleljük sütőpapírral, a tésztát beleöntjük, és rászórjuk a lisztezett gyümölcsöt. A sütőbe toljuk, és nem nyitjuk ki addig, amíg fel nem jött a sütemény. Kb 20 perc. Ekkor mérsékeljük a hőfokot 180-ra. Tűpróbáig marad benn. Ha a süti közepe még lágy lenne, de már a teteje megbarnult, akkor egy papírt boríthatunk rá. Sütőrácson hagyjuk kihűlni. Megszórhatjuk porcukorral tálalás előtt.

Bibliás elmélkedés:

Figyelmes szemlélő hamar észrevehet egy-két alapanyagot, melyeket eddig igyekeztem elkerülni, vagy mással kiváltani. Ráadásul az adag is óriási kicsinyre zsugorodott családunknak. A rejtély oka az, hogy nem is magunknak készült, hanem a helyi baptista gyülekezet gyerektáborába. Mi ugyan reformátusok vagyunk, de nem gondoljuk, hogy ez az egyedüli üdvözítő egyház. Azt valljuk, hogy aki hisz Jézus Krisztusban, és követi Őt, az már Isten családjának a tagja, ezért a testvérünk. Nem vér szerint, illetve mégis. Jézus vére szerint, amit kiontott értünk a golgotai kereszten. Vannak katolikus barátaink is. 

Szóval most a kistestvéreink kaptak uzsonnát. Nem gondoltam, hogy nincs elég kéz a gyermekek ellátására a gyülekezetben, egyszerűen Isten indított erre. És milyen érdekes! Erre a napra, de csak erre, tényleg nem volt süti felajánlás a gyülekezeti tagoktól! Isten mégis gondoskodott róluk. “Minden gondotokat Őrá(Istenre)vessétek, mert Neki gondja van rátok.”1.Péter 5.7.

Spenótfőzelék

 

Annyira hihetetlen, hogy nincs rendes spenót a blogon, pedig rendszeresen főzök is. Ide gyűjtöttem a spenótos recepteket: spenótlabda, spenótos tészta, nemzeti színű torta, zöld shakshuka.

Biztos mindenkinek van egy tuti receptje. Én nem mondom, hogy tuti, de úgy készítem, ahogy anyósomtól tanultam. A férjem is, én is nagyon szeretjük, nem is értem, hogy miért idegenkednek tőle a gyerekek a menzán. Én ott is szívesen megettem. 

Hozzávalók:
50 dkg tisztított, friss spenót
35 g kenyérbél
2 dl tej
1 evőkanál liszt
1 evőkanál olaj
3 gerezd fokhagyma
1 csapott mokkáskanál bors
só

Elkészítés: A mama mindig megfőzte előbb a spenótot, mert úgy tudta, hogy magas az ólomtartalma. Így aztán én is mindig először vízben főztem, leöntöttem róla, és utána készítettem el. Aztán végre megnéztem, és nincs is benne ólom, vagy legalábbis jelentős mértékben nincs. Ha ártalmas lenne, feltüntették volna. A szokás azonban nagy úr, úgyhogy egy kis vízben mégis előfőztem, leöntöttem róla, és úgy folytattam. 

A fokhagymát az olajban megfuttattam, hogy elvegye a csípős ízét. A kenyeret beáztattam a tejbe, majd az összes hozzávalót selymesítettem (pépesítettem). Aztán feltettem a tűzre, és egyet-kettőt rottyantottam rajta. Ez nem illeszkedik így a cukorbeteg diétába, de annyi baj legyen! Nagyon finom volt egy kis főtt krumplival és tükörtojással. 

Ez a bibliás elmélkedés a zöldborsófőzeléknél is olvasható:

Mindig rácsodálkozom erre a bibliai részre. Mózes 2. könyvében, a 38. rész 8. versében arról olvashatunk, hogy a szent sátor egyik fontos részét, a mosdómedencét, az ott szolgáló asszonyok tükreiből öntötték. A szent sátrat (hordozható templomot) akkor készítették a zsidók, amikor kimenekültek Egyiptomból, ahol rabszolgaként dolgoztak. Nagyon szegények voltak, de Isten indította az egyiptomiakat arra, hogy drága ajándékokat adjanak nekik. Milyen az ember, amikor hosszú nélkülözés után végre értékes tárgyakkal gyarapszik? Ragaszkodik hozzá foggal, körömmel. És itt nem ezt látjuk. 

Ha a tükrök így néztek ki, mint ez az egyiptomi réztükör, akkor az asszonyok nemcsak a hiúságuktól, hanem az egyiptomi múlttól, annak vallásos tartalmától  is megszabadultak. 

Megpróbáltam elképzelni ezeket a nőket. Biztos nagyon fontos volt nekik Isten, komolyan vették a szolgálatot, de vidám közösségnek látom őket mindig. Összedugják a fejüket, jókat nevetnek együtt. Talán fésülik is egymás haját szolgálat után, amikor nem látja férfi. És akkor jelentkezik a hiány: nincs elég réz a mosdómedencéhez. 

Mi lehetett az első gondolat? Azonnal nyújtották az ötvösmesternek: "Tessék, itt a tükröm, ezentúl majd a mosdómedencében nézegetem magam." Ez nem valószínű. Egyrészt, mert a szent tárgyak fölé aligha lehetett hajolgatni. Nem is mehettek tovább ennél a helynél. Másrészt meg biztos nehéz volt megválni a tükörtől. Nagy önfeláldozást jelentett. Mégis odaadták, hogy a papok meg tudjanak tisztálkodni, mielőtt beléptek a szentélybe. 

A sátort Isten azért építtette, hogy legyen lehetőség helyettes áldozatot bemutatni a bűnös emberekért. A családfő elmondta a család bűneit, rátette a kezét az áldozati állatra, ezzel áthárította a bűnét arra. A pap pedig megölte az állatot. Ma már nincs szükség ezekre az áldozatokra, mert Krisztus meghalt a bűneinkért. "Ő az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit." (János evangéliuma 1. 29) Csak el kell fogadni a kegyelmet. 

Most nincs böjti idő, de azért néha jó elgondolkodni azon, hogy mihez ragaszkodunk felettébb. Mi az, amitől nem tudnánk megválni. Néha jót tesz, ha elajándékozunk egy-egy ilyen tárgyat, vagy lemondunk egy hobbyról legalábbis egy időre. Különösen a gyerekeknél fontos, hogy ne halmozzuk el őket mindennel. "A legjobbat veszed el a gyerekekedtől, ha nem tanítod meg egy kicsit szűkölködni."-mondta egyszer egy hívő néni. Igaza volt?

Gnocci, az olasz krumplinudli

 

Nagyon kiváló krumplinudli receptjeink vannak, mégis hódító útjára indult a gnocci, az olasz krumplinudli. Sok receptet átnéztem, de nem találok lényeges különbséget a magyar és az olasz között. Talán csak a formázása miatt mondhatjuk, hogy ez egy másik étel. Ám legyen! Gnocci! (Bár a nudli se magyar szó. Milyen magyar elnevezése van ennek? Tudja valaki?)

Jó móka lenne családilag villázgatni a darabokat, sajnos azonban egyedül maradtam a művelet idejére, de a lelkes falatozgatásra mindenki előkerült. Ki érti ezt? 😊

Hozzávalók:

0,5 kg főtt krumpli

30 dkg liszt (20 dkg fehér és 10 dkg tk )

1 tojás

Elkészítés: A krumplit héjában főzzük meg, kicsit többet számítva, mint fél kg. Még melegen meghámozzuk, leöblítjük, és megkérünk valakit a családból, hogy törje át a krumplinyomón. A férjem volt a kiszemelt áldozat. Szó nélkül elkészült vele, de el is tűnt hamar. Igaz, hogy nem is nagyon forszíroztam a közös munkát. Majd legközelebb. 

Amikor kihűlt a krumpli, összedolgoztam a hozzávalókkal, kinyújtottam, csíkokat vágtam belőle, majd kisebb darabokat. Hengerítettem, és villával megpróbáltam megformázni. Hát mit mondjak? 

Enyhén sós, forrásban lévő vízbe tettem, és amikor feljött a tetejére, leszűrtem. 

Kechuppal leöntve

Olyannyira hasonlít a két tészta összetétele, hogy néhány szilvás gombóc is készült, amikor meguntam a formázást. Mivel éppen kifogytam a zsemlemorzsából, kis darált diót szórtam rá, hogy azért az illúzió meglegyen.

Bibliás elmélkedés (helyett)

Nemrég kaptam ajándékba egy könyvet a rezilienciáról. Ez "a meglepetésekkel, változásokkal és váratlan akadályokkal való megbirkózás képességét" jelenti.  Sok szellemi foglalkozású ember szenved attól, hogy nem képes megbirkózni ezekkel. Jó és hasznos tanácsokat találtam benne arról, hogy hogyan lehetünk lelkileg ellenállóak, vagyis hogyan előzhetjük meg a kiégést. A könyv szerzője, Paul Donders,  olyan tényezőket sorol fel, amelyek segítenek ebben:

-megbékélés a múlttal

-realista optimizmus

-problémamegoldó képesség

-önfegyelem

-tudatosság és szenvedély

-egészséges kapcsolatok

Nagyon jó élettörténeteket és gyakorlati példákat hoz. Fontosnak tartja a képességek kibontakoztatását, valamilyen szabadidős tevékenység gyakorlását is. Lefordítva, kedves gasztrobloggerek (főzőnaplóírók 😊), az ételek elkészítése, a fotózás is lehet egy fajta kiégés megelőzés. Amiért pedig elkezdtem írni ezt a részt, az az, hogy 

a nemzeti öntudatot fontosnak tartja.

 "Aki ...nem értékeli a saját országát, és nem látja annak jövőjét, az a pozitív gondolkodás és a reziliencia terén is sokat veszít." Persze ez is már megint egy idegen szó, pedig ott a lelki egyensúly helyette. 

Nálunk a nemzeti öntudatot tudatosan rombolták az elmúlt évszázadokban, és teszik ezt ma is. Cserna Szabó András gasztrofilozófus idéz egy barátjától: "Magyarországon 'kulináris kolonizáció' történt. A gyarmatosított a gyarmattartótól várja a finom ízeket, pompás falatokat. És ez persze nem csupán magyar jelenség, de azért mondjuk Olaszország még ma is elképzelhetetlen olasz konyha és konyhák nélkül, Budapest ma már elképzelhető érdemi magyar konyha nélkül."

Véleményem szerint ez azért van, mert elhitetik velünk, hogy a magyar konyha nem egészséges, pedig pl. sok zöldséget használunk.

Szóval főzzünk nyugodtan magyarosan, használjunk magyar szavakat, ahol csak lehet, és élvezzük az életet, legyünk hálásak, keressük mindenben a jót. Végül is erre tanít a Biblia is:

"Ne aggodalmaskodjatok a ti életetek felől, mit egyetek és mit igyatok, ...tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek."Máté 6.25.

Meggyleves tejszínnel

 

Itt a meggy idénye! Kb 5-10 szemet sikerül majd összeszedi a három fáról, pedig azt hittem, hogy meggy legalább lesz, ha már az összes barackvirág elfagyott. Bónusz: a legfinomabb parasztbarack fácska fele is. Ez az a fa, amit a férjem akkor fedezett fel, amikor a telken elkezdte kivágni az akácdzsungelt. Nini! Egy kis meggy-és egy kis barackfa lapult a sűrű mélyén. A meggy ágai átnyúlnak a szomszédba, de a barack nekünk termett tavaly. Még olyan finomat nem ettem eddig. Mintha egy kis vaníliaaromával is ízesítették volna minden darabját. Gyorsan mentettem néhány magot. Egy baráti házaspárnál nevelődnek a kis csemeték, mert három mag kikelt. Remélem, hogy megmaradnak. Na, szóval a piacon vettem a meggyet, amiből két kis üveg dzsem és ez a leves készült.       

 Hozzávalók: 

fél kg meggy, 

5 szem szegfűszeg, 

néhány darab fahéj, 

édesítő vagy cukor ízlés szerint, 2 dl tejszín, 

1 evőkanál liszt.

Elkészítés: A meggyet megmossuk, kimagozzuk. Kétszeres mennyiségű vízben feltesszük főni a fűszerekkel. A tejszínt csomómentesre keverjük a liszttel, és amikor megpuhult a meggy, behabarjuk vele a levest. Mi hidegen szeretjük másnap.          

Füle Lajos: Jobbat készített

Mikor valami nem sikerül,

s bánat szorongat érte belül,

arra gondolj, és oszlik a bú:

jobbat készített neked az Úr.

Gyümölcskenyér csokoládéval leöntve

 Ismét összegyűlt néhány tojásfehérje, úgyhogy adódott a lehetőség gyümölcskenyér sütésre. Nem sokat változott a recept az előzőhöz képest, cukrot is kapott, mert nem saját részre, hanem egyik vejem kórusának készült. Egy fiatalos csapatban énekel. Egészen újszerű feldolgozásokat hallani tőlük. Egyszer még mozogtak is hozzá. Többször sütöttem már nekik valami apróságot, most ezt a csokis sütit kapták. Pillanatok alatt elfogyott. 

Hozzávalók:
5 tojásfehérje
10 dkg porcukor
10 dkg liszt
fél csomag sütőpor
fél csomag reszelt citromhéj
1 evőkanál reszelt narancshéj
5 dkg olvasztott margarin
10 dkg kandírozott gyümölcs

1 evőkanál napraforgó-tök-és szezámmag
-máz:
10 dkg étcsokoládé
1 evőkanál olaj

Elkészítés:

 A magvakat és a kandírozott gyümölcsöt apróra vágjuk. A száraz anyagokat a cukor kivételével összekeverjük. A fehérjét habbá verjük a cukorral, és hozzáadjuk a lehűtött, olvasztott margarint. Hozzáadjuk a lisztes keveréket, amibe elkevertük a gyümölcsöket, magvakat Egy őzgerinc formát jól kikenünk margarinnal, lisztezzük, és beleöntjük a tésztát. Előmelegített, 200 fokos sütőben kezdjük sütni, majd 10 perc után mérsékeljük a hőfokot, és tűpróbáig sütjük. A mázhoz a csokit beletördeljük egy lábosba, amit vízzel teli másik lábas fölé állítunk. Addig melegítjük, amíg a csoki olvadni kezd, ekkor belekeverjük az olajat. A kihűlt piskótára öntjük.

Másik gyümölcskenyér.

"Teljes élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek olyan régiói, melyekbe csak a zene világít be."-vallja  Kodály Zoltán, a nagy zenepedagógus. A zenei nevelést már az anyaméhben el kell kezdeni. Bővebben erről itt olvashatnak. A zene később is nagyon fontos. Megnyugtat, a népdalok, igényes megzenésített versek segítenek megfogalmazni az érzéseinket. Ezért is játszanak fontos szerepet az énekek az istentiszteleten. Néha csodálkozom az új szokásokon. Dicsőítő csoportok veszik át a közös éneklés szerepét a templomokban, imaházakban, pedig nagyon fontos lenne a közös éneklés is. Az ószövetségi zsoltárokat énekelték, és hangszerekkel kísérték. A magyar néplélek annyira eggyé tudott válni az istentisztelettel, hogy sok templomi éneket a magánéletben is énekeltek. Szinte zenei anyanyelvvé váltak a zsoltárok. Illetve sok népdal adott dallamot egyes egyházi énekeknek. Vejünk kórusa is énekel az egyházi ünnepekhez kapcsolódva, pedig nem vallásosak. 

Végül egy zsoltárvers :

Énekeljetek új éneket az ÚRnak, énekelj az ÚRnak, te egész föld! Énekeljetek az ÚRnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását mindennap! Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek! Mert nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, félelmetesebb minden más istennél. Hiszen a népek istenei csak bálványok, az ÚR pedig az ég alkotója. Fenség és méltóság jár előtte, erő és ékesség van szentélyében. 

Népek törzsei! Magasztaljátok az URat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát! Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba! Boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben, reszkess tőle, te egész föld! Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az ÚR! Bizony szilárdan áll a világ, nem inog. Igazságosan ítéli a népeket.

 Örüljön az ég, örvendezzen a föld, zúgjon a tenger a benne levőkkel! Ujjongjon a mező és minden, ami rajta van! Ujjongnak majd az erdő fái mind az ÚR előtt, amikor eljön, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket. (96.zsoltár)

Sós csigák

 

Néhány hete egy konferencián vettem részt a Református Nőszövetség szervezésében. Gyönyörű helyen voltunk. Az ablakokból láthattuk a Mátrát, és a szálló is nagyon tetszett. Péntek délutántól vasárnap ebédig voltunk ott. Előadásokat hallgattunk, jókat beszélgettünk. A falakon mindenütt bibliai igék fogadtak. Némelyik varrottas, mások kerámia alakban.

Kedvencem az étkezőből:

Áldd meg, édes Istenünk, mindennapi kenyerünk! Ámen

Lépten-nyomon szép virágtálakba botlottunk,

de élővirág is volt az ablakokban.

Megnyugtató, üdítő látvány. A hely gazdáinak van humora, mert a kertben több helyen láttunk ilyen "szobrokat":

Az előadótermek is nagyon szépek voltak.

Olyan érdekesen dolgozták fel a bibliai témákat az előadók, ahogy még sohasem hallottam. Például Kleopásékat vetették össze Ádámmal és Évával. Ők valamennyien távolodnak Istentől. Ádám és Éva a bűnbeesés után nem Istenhez menekülnek, hanem saját megoldásokat keresnek, fügefalevélből varrnak ruhát, ami nem takar semmit. Jézus halála után a tanítványok szétfutnak, Kleopásék is csalódottan távolodnak Jeruzsálemből, és nehezen ismerik fel Jézust, annyira el vannak keseredve. Mindkét esetben sikerül a Sátánnak elbizonytalanítani a szereplőket, de egy adott pillanatban Kleopásék felismerik Jézust.

A keresztfa és az "élet fája"szemléltetés

Másnap Káint hasonlították össze Péter apostollal. Káin megölte a testvérét, de nem tartott bűnbánatot. Péter megtagadta Jézust, de megbánta, és így oszlop apostol lehetett, mert Isten nem a bűntelenséget várja el tőlünk, hiszen arra nem is lennénk képesek, hanem azt, hogy engedjünk a szavának, amikor figyelmeztet az engedetlenségünkre. Szó volt még a nő méltóságáról, a helyéről a világban, gyülekezetben.

Vajon mi hogy állunk ezzel? 

Merjük--e vállalni azt, hogy 

-Krisztus követők vagyunk,

-Bibliát olvasunk,

-imádkozunk,

-gyülekezetbe járunk,

-ott feladatot vállalunk?

A kereszténység közösségi vallás. Isten azt szeretné, hogy az övéi együtt dicsérjék őt a templomban, hogy tudjanak egymásról, és segítsék egymást, ha baj van. Tudunk mi otthon is imádkozni!-halljuk gyakran. Ez igaz, de a közösen elmondott imádságokat gyakran jobban meghallgatja Isten. Egymásra vagyunk bízva. Emlékszem, amikor egyik gyerekünknek sokadjára sem sikerült az autóvezetői vizsga. Imádkoztunk, imádkoztunk, mégsem. Amíg egy gyülekezeti testvérnek el nem mondtuk. Az ő imádságára végre sikerült. 

Visszatérve a konferenciára. Érkezésünkkor mindjárt ezek a sós csigák fogadtak a bejáratnál. Szőke Éva készítette, el is kértem a receptet. Finom vendégváró falatok:

Hozzávalók:

-tészta:
75 dkg finomliszt
2 mokkáskanál só
1 kocka élesztő
fél liter langyos tej
1 dl étolaj

-töltelék:
20 dkg Rama sütőmargarin
2 tojássárgája
2 mokkáskanál só
felvert tojásfehérje a mázhoz
magvak (szezám-, napraforgó-, tökmag)

Elkészítés:
Az élesztőt egy kevés langyos tejben felfuttatjuk, és a liszthez adjuk a sóval és az olajjal együtt. A tésztát gyorsan összegyúrjuk, és kelesztés nélkül kinyújtjuk 1 cm vastagra. A margarint összekeverjük a sárgákkal és a sóval, majd a tésztára kenjük. A tésztát két oldalról feltekerjük a közepéig, és középen kettévágjuk. 2 cm vastag csigákra szeleteljük. Lapjukkal lefelé helyezzük őket a tepsibe, és megkenjük a felvert tojásfehérjével, és megszórjuk magvakkal. 200 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütjük. 

Egy szép szekrény az étkezőből.

És végül a kilátás:

"Jöjjetek énhozzám, akik meg vagytok fáradva, és terheket hordoztok, és én megnyugtatlak titeket. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat találtok a lelketekben. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű."(Máté evangéliuma 11.28-30)

Epres-kókuszos zabszelet

 

Újabb finom rágcsálnivaló tízóraira vagy uzsonnára. A keksz maga kicsit semleges ízű. Lekvár vagy gyümölcs kínálkozik hozzá. Hagytam üreset is, de ezek az epresek is nagyon finomak lettek.

Hozzávalók:
20 dkg zabpehelyliszt
10 dkg zabpehely
10 dkg kókuszreszelék
15 dkg margarin
egy csomag sütőpor
két teáskanál útifűmaghéj
egy teáskanál őrölt kardamom
egy evőkanál 1:4 édesítő
csipet só
Elkészítés: Az útifűmaghéjat 1.5 dl vízzel elkeverjük. A száraz anyagokat összekeverjük, elmorzsoljuk benne a margarint. A megkocsonyásodott útifűmaghéjat hozzáadjuk, és egyneművé gyúrjuk. Egy margarinozott, közepes tepsibe nyomkodjuk, kicsit elegyengetjük. Félbevágott eperszemeket nyomkodunk bele, és 200 fokra előmelegített sütőben megsütjük. kb 20 perc.

Több keksz recept itt.