Kapros durbancs tekercs tk liszttel

Férjem szülőfalujában ez egy gyakori sütemény tavasz idején, de most már én is elmondhatom, hogy az én városomban is van legalább egy személy, aki elkészíti a durbancsot friss kaporral. 😉

Többféle recepttel szerepel a blogon. Most friss kaprot, itt pedig dinsztelt kaprot használtam. Teljes kiőrlésű, de búzaliszttel, és friss élesztővel itt. Tönkölybúzaliszttel, de rétegesen itt, vajjal itt, tekercsben, de finomliszttel itt, Tejes recepttel itt, szóval sokszínű a kínálat. Sárgarépa főzelékből bezzeg egy sincs!

Most is van egy kis változtatás, és ez is nagyon finom volt. Az alapreceptben finomlisztet és nyers kaprot használnak.

Hozzávalók most:
-tészta: 

30 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
20 dkg finomliszt
7 g szárított élesztő
1 mokkáskanál cukor

1 teáskanál só
3,5 dl langyos víz

.............
15 dkg kapor
zsír, bors

Elkészítés: A tészta hozzávalóit összekeverjük, és a vízzel jól kidagasztjuk. 40 percig hagyjuk kelni legalább a kétszeresére. Közben a kaprot megmossuk, megszárítjuk, és apróra vágjuk. A tésztát átgyúrjuk, majd lisztezett gyúródeszkán cipót formázunk belőle, és kinyújtjuk. Megkenjük zsírral, megborsozzuk, és rászórjuk a kaprot. Feltekerjük, majd a tetejét is megkenjük zsírral, hideg sütőbe tesszük, és 200 fokon kisütjük. Akkor jó, amikor szép barna a teteje. Kb fél óra, de lehet több is. 

Szeletekre vágva fogyasztjuk. 

A kis gyúródeszkám 60x37 cm-es, ekkorára nyújtottam, de legközelebb kisebbre hagyom, hogy ne ütközzön át a kapor sülés után, bár az ízének nem ártott. 

A kapros fonott kenyérnél írtam néhány gondolatot, újra hozom. 

Bibliás elmélkedés:

A kapor az a növény, amely nem ott kel ki, ahol vetettük, és nem akkor, amikor gondolnánk. 😉

Lehet, hogy néhány év múlva jelentkezik ott, ahol már kipusztulni véltük. Sokszor így van ez a hirdetett igével is. Férjem egyszer nagy örömére meglátott egy fiatalembert egy evangelizációs alkalmon, akinek az osztályában több, mint 10 éve helyettesített. Kiderült, hogy akkor mondott egyetlen mondatot, amin a fiú elgondolkodott később, és Istenhez tért. Ne adjuk fel tehát az imádságot szeretteinkért, ismerőseinkért!

"...aki szánt, reménység alatt kell szántania."1. Korinthus 9.10.