Epres túrótorta barna rizsliszttel. Gluténmentes, hozzáadott cukormentes

A zabpehelylisztes piskóta is bevált, de már régóta készültem arra, hogy barna rizsliszttel is kipróbáljam. Mindkettő lassú felszívódású, ezért a cukrosoknak jobb, mint a fehér lisztes. Ízre nekem a rizslisztes jobban tetszik, de az állagán még javítanom kell. Igaz, mindkettőre áll ez. A femina.hu-n találtam a receptet. Több ponton változtattam rajta.

Hozzávalók:

-piskóta: 

6 tojás

10 dkg barna rizsliszt (ők 6 evőkanállal írták)

1,5 evőkanál 1.4 édesítő (22 g)

1 evőkanál gluténmentes keményítő

1 teáskanál sütőpor

1 csipet só

-túrókrém: 

45 dkg túró

2 evőkanál tejföl

1,5-2 evőkanál 1:4 édesítő

1 evőkanál vaníliaaroma

-epres réteg

eperlekvár

piskótamorzsa

Elkészítés: A sütőt 160-170 fokra előmelegítjük. A száraz anyagokat összekeverjük. A tojásokat megmossuk, ketté választjuk. A fehérjéből kemény habot verünk. Egyenként hozzáadjuk a sárgáját, de verjük tovább. Aztán leállítjuk a gépet, és óvatosan beleforgatjuk a lisztes keveréket. Egy 18 cm átmérőjű kapcsos tortaforma aljára sütőpapírt teszünk, ebbe öntjük a tésztát. A felmelegedett sütőbe rakjuk, és 10 perc múlva 150 fokra mérsékeljük a hőfokot. Nekem 40 perc alatt sült át. Nagyobb formában hamarabb kész. 5 percig hagytam még a kikapcsolt sütőben, majd rácson hagytam kihűlni levéve róla a papírt. Szép nagy lett, csak a tetejét kellett körbevágni, mert behorpadt a közepe. Egyébként magas lett, úgyhogy három felé vágtam, de sajnos a középső rész még meleg volt, és darabokra esett szét. Nem estem kétségbe, ebből lett az epres réteg. Tavalyi eperlekvárt vettem elő, a tortadarabokat elmorzsáltam, és összekevertem a lekvárral.

A túrókrém hozzávalóit botmixerrel selymesítettem, és három felé osztottam. Az alsó lapra kentem az egyik részét, rá az eperlekváros részt, majd a piskótalap következett. A tetejét és az oldalát megkentem a túrókrémmel, és eperszemekkel díszítettem. 

Kellemes, savanykás lett. Nagyon ízlett nekünk. 

Másik epres túrótorta (katt a kék linkre)

Bibliás elmélkedés:

Nincs probléma, csak kihívás!-szoktuk egymást bátorítani, ha valamiben megakadunk. Ha Isten meg akarja oldani, akkor kapunk tőle jó gondolatokat, segítséget.-valljuk.

 Az első gyülekezetünkben voltunk, amikor egy szeretetvendégséget tartottunk a templom felújítása után. Sok vendéget vártunk, az egyik gyülekezeti tag disznót vágott, a hurkát és a kolbászt a helyi pék sütötte ki. Sajnos azonban megégett egy kicsit. Először megijedtünk, hiszem a legjobbat szerettük volna adni ezen a jeles napon, de kiderült, hogy nem is olyan nagy a baj, van, aki pont így szereti, de a pék szégyellte, és végül nem kért pénzt a sütésért. "Nincs olyan baj, ami valakinek hasznára ne lenne!"-idézte egy néni a helyi népi bölcsességet. 

Hát így jártam én is ezzel a piskótával. A közepe, mint írtam, átsült ugyan, de még nem hűlt ki teljesen, ezért, vagy egyébként is, darabokra hullt. Pont jó volt egy savanykás rétegnek az édes túrókrém kiegészítésére. 

Az élet sok már területén is így van ez. Legalábbis felfoghatjuk így is. Amit akadálynak gondolunk, az lehet lépcső. 

Ismerjük a félig tele vagy félig üres pohár történetét is. Attól függ, hogy honnan nézzük. Belső beállítódás is, de erre nevelhetjük is magunkat. "Mindenért hálát adjatok!"-figyelmeztet az apostol. Rajtunk is áll, hogy hogyan éljük le az életünket. Szüntelenül morogva, a hiányaikra gondolva, összehasonlítva az életünket a nálunk gazdagabb, tekintélyesebb emberekkel, vagy pedig elégedetten szemlélve Isten ajándékait.