Van már néhány csicsókás recept a blogban, pedig eredetileg ezt a gumót nyersen kellene enni. Tavasszal az első vitaminforrás volt a falusi kultúrában. Mi nagyon sokat ettünk kiskoromban. Aztán elfelejtődött. Most a reform konyha fedezte fel újra. Nagyon jó a cukrosoknak, mert kevés keményítőt tartalmaz, viszont sok rostot, és más hasznos nyomelemet. Rágása pedig jót tesz a fogaknak. Most egy fb csoporttárs receptje alapján készítettem ezt a kenőkét.
3 db csicsóka
olaj
1 teáskanál reszelt zöldség
csipet bors
(tejszínes habarás)
Elkészítés: A csicsókát meghámozzuk, megmossuk, felszeleteljük. Mivel ez már nemesített, nem volt olyan nehéz, mint a hagyományos csicsókát, mert az girbe-gurba. Egy kis olajban elkezdjük párolni a szeleteket egy kis vízzel. Közben hozzáadjuk a reszelt zöldséget, borsozzuk ízlés szerint. A szerző felhívta a figyelmet arra, hogy ne fűszerezzük túl, nehogy elvesszen a csicsóka jellege. Amikor megpuhult, széttörjük. Én botmixert használtam, és nem habartam be.
Álljon itt egy szép idézet Sebő Ferenctől:
“A hagyományt nem ápolni kell, hiszen nem beteg.
Nem őrizni kell, mert nem rab.
Hagyományaink csak akkor maradnak meg,
ha megéljük őket!"
Több csicsókás recept itt.

Biztos finom volt, a kenyér is nagyon szép, lyukacsos.
VálaszTörlésAz idézet is tetszik!
Köszönöm, de a kenyeret nem én sütöttem. Lipóti vadkovászos, a férjem egyik kedvence.
Törlés