Ez most kicsit új a sorban.
Hozzávalók:1,20 kg cukkini (két nagyobb, de még zsenge)
2 vöröshagyma
3 tojás
kb 20 dkg liszt
só, bors ízlés szerint
Nagyon finom lett. Könnyű köret vagy egy pohár tejjel vacsora.
Ez most kicsit új a sorban.
Hozzávalók:
Ez csak egy kis szösszenet. Sárgabarackhoz való dzsemfix-szel tettem el 4 üveggel. Még ilyet nem próbáltam, de nem is mi esszük meg, hanem a lányaink, mert cukorral készült. Dzsemfixet vagy pektint szoktam használni, de ezt a fajtát még nem is láttam. Remélem, ízlik majd nekik. A habot nem szoktam leszedni, tapasztalatom szerint eloszlik, de legalább is nem zavaró. A héját forrázás után leszedtem. A gyümölcshúst kicsit pépesítettem.
A sárgabarack kedvelt gyümölcs nálunk. Ide gyűjtöttem a recepteket. Lekvár rummal, levendulával, sárgabarackos gyümölcskalács, Nem Rákóczi túrós krémpohár, és mások.
“Hallod, hogy dübörgünk?-kérdezte a kisegér az elefánttól, amint átmentek a hídon.”
Mindig ez a vicc jut az eszembe, amikor közösen végzünk valamilyen felújítási munkát a férjemmel. Most a telken raktunk le laminált padlót a kopott linóleum helyett. Ő vágta, illesztette, én pedig a megfelelő lelki támogatást és a szerszámokat nyújtottam. Nagyon szép lett mindkét helyiség.
Már felújítottuk a konyhát ugyanilyen dübörgős módon, az emeleti közlekedő és a nappali is új padlót kapott. Illetve annyiban új, hogy a régi linóleumra raktuk a fiunknál vízhatlanra cserélt lamináltat.
Nagyon szeretjük ezt a kis házat. Jó nagy kert tartozik hozzá szőlővel és gyümölcsfákkal. Hozzászoktam a nagy terekhez a családi házunkban és a parókián is. Itt újra élhetem a tágasságot, amire a lakásban nincs mód. Itt is írtam erről.
Idén kevés a gyümölcs, nem úgy, mint tavaly, de rengeteg szőlő lesz. Nem tudom, hogy mennyire láthatóak a dús fürtök a képen.
A közös munkán nagy áldás van, de nem mindenki tud együtt dolgozni a másik emberrel. Vannak, akiknek annyira erős az akaratuk, annyira képtelenek alkalmazkodni, hogy egyedül maradnak. Ez szomorú, mert Isten közösségre teremtett bennünket. "Nem jó az embernek egyedül, szerzek neki segítőtársat, hozzá illőt."-olvassuk a Biblia első lapjain.
A házasságban valósult meg az első ilyen közösség, és ma is nagy áldás, ha a férj és a feleség együtt tud munkálkodni. Én nagyon szeretek Gézával együtt dolgozni. Általában feszültség nélkül zajlanak az ilyen közös ügyködéseink, kivéve két éve a konyha felújítását a telken. Talán még soha sem vesztünk így össze, mint akkor. Úgy vettük a kis házat, hogy minden bútor benne volt az árban. Eléggé le volt lakva, tudtuk, hogy sok munka lesz, de egy darabig jó volt így.
Aztán, amikor rászántuk magunkat, akkor egy egyszerű és nem túl drága konyhabútort választottunk. Ezen nem is volt vita, csak abban nem tudtunk megegyezni, hogy hogyan helyezzük el. A régi, már korhadásnak indult bútor össze-vissza volt. Én egy sorban szerettem volna, de férjem egy ideig hajthatatlan volt. Alig ismertem magamra, amikor az érveimet soroltam: Az én konyhám! Ne szólj bele stb. Végül is köztes megoldás született, és nagyon szép így. Eredetileg a mosogató is egy sorban volt a többi elemmel, de mi szemben helyeztük el, mert ott volt a víz, és csináltattunk a helyére egy másik elemet. Ez panoráma kép. A bal oldali polcot a férjem készítette.
Miért jártam akkor az egyetemre, ha nem használtam az ott szerzett tudást?
Először is valószínűleg azért, hogy a Bibliát tudjam olvasni angolul is. Érdekes és tanulságos együtt olvasni a magyar fordítással.
Másodsorban azért is (valószínűleg), mert 10 évig önkéntes szoptatási tanácsadó is voltam. A képzés nyelve és a szakirodalom is angol nyelven volt elérhető. Életem nagyon szép időszaka volt az, amikor baba-mama körökben és telefonon segítettem az anyukáknak abban, hogy megoldódjanak a szoptatási problémáik: kevés tej, mellgyulladás, sebes bimbó stb. Ismerősök néha most is ajánlanak.
Az első kislányomat 4 éves korában kezdtem volna angolul tanítani, de sikertelenül. Azt mondta, hogy ez nem "table", hanem asztal, és ezzel be is fejeződött a képzés.
A nagyobbaknál már ügyesebb voltam. Összegyűjtöttem a környékbeli és a baráti 5 év körüli gyerekeket, és egy kedves könyvből tanulgattuk az alapokat. Néhány szót, egy-két mondókát. Rövid mondatokat. Nem vagyok híve annak, hogy az ilyen kicsiket nyelvórára hordják, de fontosnak tartom, hogy megszokják az angol nyelv ritmusát, kiejtését. Ennyi elég is. Mindegyik gyerekem jól beszél, többen nyelvvizsgáztak is.
Nem lettem anglomániás, de szeretem az angol irodalmat. A szakácsművészetük viszont sokáig távol maradt. Nem csoda, hisz Jamie Olivér még meg sem született, amikor én már a konyhában ügyködtem. Azt tanultuk akkoriban, hogy az angol konyha kimerül a marhasültben és a vízben párolt zöldségekben, pedig van sok finomság is.
A morzsasüti (crumble)például egy telitalálat időszűke esetére, és ez a cobbler is nagyon finom. Úgy jutottam most ide, hogy a második unokám lett 5 éves, és énekelgetek neki angol gyerekdalokat. Most éppen a Cobbler, cobbler, mend my shoes...!-kezdetűt. A cobbler egyébként cipészt is jelent. A cobble pedig macskakövet, mert a süti felülete egyes vidékeken úgy néz ki, mintha kis kavicsokból állna.
A wikipédia szerint angol telepesek találták ki a cobbler nevű sütit, mert nem tudtál elkészíteni a hagyományos süteményüket az alapanyagok hiánya miatt.
Én így készítettem:
Hozzávalók:
![]() |
Az utóbbi időben nagyon megnőtt a nézettség, nem tudom, minek köszönhetem, nem is tudtam elkapni az egész számot, 1.000.077-et láttam meg.
Nagyon köszönöm mindenkinek, aki hűséges olvasóm, vagy csak idepillant néha. A képen vizes uborka télire tartósító nélkül.
2013 óra írom a blogot. Azért kezdtem el, hogy ebben az olvasókörben is megoszthassam az evangéliumot, amire Isten is bátorított: "Amit látsz, írd meg egy könyvben..." (Jelenések 1.11.) Mindig is szerettem főzni, többször írtam arról, hogy anyukám 12 évesen beállított a tűzhely mellé, megmutatta az alapokat, és rám bízta a főzést a szünetekben. Mivel a süteményeket ő készítette, ebben nem lettem olyan gyakorlott. Már sok gyerekünk volt, de még mindig küldte a sütiket hét végére. Egy csíkot levágott magának, a többit mi ettük. Piskótákat, lepényeket, pogácsákat sütött.Anyósom is kiváló cukrász volt, úgyhogy inkább a főzés maradt rám.
Tanfolyamok
Egyik lányom készítette el a blog arculatát, ami azóta sem változott. Nekem nagyon tetszik így. Amikor megfogalmazódott bennem a blog gondolata, és olvastam a Jelenésekben ezt az igét, azt kértem Istentől, ha tényleg tőle van az ötlet, akkor két héten belül készüljön el. Két nap múlva felhívott, hogy kész, nézzem meg.
Egyik lányom megpróbált hatni rám, hogy végezzek el tanfolyamokat, főzés, sütés, fotózás témakörben, de nemigazán éreztem szükségét. Voltam ezért itt-ott, de nem ragadtam le sehol. Háziasszony vagyok. Olyan recepteket akarok feltenni, amit bárki el tud készíteni. A stílusom sem a legmodernebb, de nekem így megfelel. A minimál nem is tetszik, ennél barokkosabb vagyok.
Kevés infót osztok meg magamból, pedig tudom, hogy ez sokszor jobban érdekli az olvasókat, mint egy recept, hiszen ebből sok van. Az enyémnél profibb, jobb leírásokkal, fotókkal.
Az olvasószám növelése érdekében jött létre a blog facebook oldala, de legnagyobb megdöbbenésemre mindjárt kevesebben kezdtek el olvasni. Talán azért, mert fizetni kellene érte, én meg nem teszem meg ezt, és ezek a netes oldalak kapcsolatban vannak egymással. Beszélgetsz valamiről valakivel, és hamarosan ilyen témában kapsz hirdetéseket. Nem hirdeted a fb oldaladat? Letekerjük az elérésedet! Mióta hanyagolom, azóta több olvasóm van. Azon gondolkodom, hogy talán törölni is kellene. Nem kérdeztem Istentől, hogy mit gondol erről, csak jó ötletnek tűnt.
Jó lenne tudni, hogy a bibliás elmélkedéseket hányan olvassák, de sajnos én nem tudok kérdőíveket szerkeszteni. Ahhoz se értek, hogy egy feliratkozás modult tegyek fel a blogra. Istenre bízom, hogy hozzon olvasókat, ha fontos ez neki.
Beszélgetések
Befolyásos keresztyén férfiakkal és asszonyokkal is beszélgetek. Megosztják velünk izgalmas életüket, és kedves receptjeiket. Férfiak itt, asszonyok itt.
Gyűjtőoldalak
Fenn vagyok néhány gyűjtőoldalon, ahol megígérték, hogy csak egy képet és néhány mondatot fognak közölni, és egy link vezet át a blogba. Nem tartják be. Az egész receptet közlik, bár a cím alapján el lehet jutni ide. Nagyon csúnya dolog, szerintem.
A Reformátusok Lapjába két évig én írtam a recepteket.
A Lydia magazinban is enyém a recept oldal.
Néha megjelenek itt-ott, és ezért nagyon hálás vagyok.
Szépség
Soha nem gondoltam volna, hogy van érzékem a díszítéshez, díszletépítéshez, de a tálalásnál valójában ebből merítek.
Nagybátyám hagyatékából gyönyörű régi tálak kerültek elő. Gyakran tálalok azokban. Ide gyűjtöttem néhány receptet.
Szeretem a népművészeti tárgyakat, mint például ezt, amiben a lencsegulyást tálaltam. Egyik lányom ajándéka.Kedvenc képeim:
Almás-diós morzsasüti:Áfonyás csirkemell:
Istenünk, Mindenható jó Atyánk!
Tudjuk, hogy a te hatalmadban van az időjárás, és úgy rendeled annak változásait, ahogy akarod. Azt is belátjuk, hogy nem törődtünk a földünkkel jó gazdaként, amint parancsoltad, hanem kihasználtuk erőforrásait, önző módon éltünk és élünk ma is, de megvan sokunkban a jó szándék arra, hogy változzunk, takarékosabban éljünk. Kérünk, hogy vedd le rólunk a kánikula ilyen nagy csapását, mert sokan már attól tartanak, hogy idén sem lesz mit aratniuk, kiszárad minden.
Adj bölcsességet a világ vezetőinek, hogy legyenek készek ők is a változásra, ne csak a profitot nézzék, hanem gondoljanak a jövőre.
Kérünk, hallgasd meg imádságunkat, és bocsásd meg bűneinket szent Fiadért, Jézus Krisztusért.Ámen