Kapros-túrós pite

 

Már van egy kicsit diétás túrós pite a blogon, de zabpehelyliszttel és kapor nélkül. 

Most nem is figyeltem erre, és önkéntelenül a teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztet vettem elő. Ez is nagyon finom lett. 

Hozzávalók:

-tészta:

20 dkg finomliszt
20 dkg tk tönkölybúzaliszt
1 csomag sütőpor
1 dkg 1:4 édesítő
1 csipet só
5 dkg zsir
10 dkg margarin
3 jércetojás sárgája (kb 2 rendes)
3 evőkanál tejföl

-töltelék:
50 dkg túró
3 tojásfehérje
5 dkg 1:4 édesítő
1 teáskanál reszelt citromhéj
3 evőkanál tejföl
1 evőkanál mazsola

1 csokor kapor

Elkészítés: A száraz anyagokat összekeverjük, és belereszeljük a hideg margarint. Így lehet legjobban eloszlatni benne. Kis mélyedést készítünk a morzsalékban, és a sárgákat, a tejfölt és a lágy zsírt beleöntjük. Az előzőt vajjal készítettem, de most zsírral szerettem volna, de aztán elbátorodtam, és margarin is került bele. Villával elegyítjük őket, majd rugalmas tésztát gyúrunk belőle. Pihentetjük, amíg a túró elkészül.

Ehhez kemény habbá verjük a fehérjéket, majd a többi anyagot botmixerrel selymesítjük, és a vágott kaprot is beledolgozzuk. Óvatosan belekeverjük a fehérjét is.

A tésztát két részre osztjuk, és az egyik felét kinyújtjk, és egy közepes tepsi hátulján kinyújtjuk. Késsel alányúlunk, és lecsúsztatjuk a deszkára. A másikat kinyújtjuk, és sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk. Én csak épphogy nyújtottam, és belenyomkodtam. Az ízesített túrót ráhalmozzuk, elegyengetjük, majd a nyújtófára feltekerjük a másik tésztalapot, és ráhelyezzük a túróra. És akkor kiderült, hogy egy nagyobb közepes tepsit vettem elő, és a tetejére nem lett elég, mert nem tudtam ezt a tk lisztes tésztát szépen kinyújtani. Elég lett volna a 24x35-ös tepsim, vagy akár egy kicsivel kisebb, de sebaj! Az íze kárpótolt.  Megkenjük felvert tojással, vagy vízzel, mint most én, megszurkáljuk villával, és 180 fokra előmelegített sütőben kb 40 percig sütjük. 

Kicsit megkésett a vers, de csak egy kicsit. Az üzenet mindig időszerű.

Túrmezei Erzsébet: Augusztus

Illat árad a kiskertekből,

Ízek, aromák sűrűsödnek,

a Nyár boldog öregségében

tartja oda arcát a ködnek.

De mégis legszebbek az esték:

rengeteg csillag a föld felett,

egy-egy néha lefut közülük,

és senki nem tudja hova lett?

Csak Az, Aki kezében tartja

a Mindenséget - és életünket

a ott, ahová egyedül megyünk,

Ő fogja meg majd a kezünket!