Zsákutca

 Évekkel ezelőtt neveztem ezzel a süteménnyel egy blogversenyre. Második lettem, amire nagyon büszke vagyok. Egy kezdőtől igazán szép teljesítmény. Most megláttam valahol ezt a technikát, és gondoltam, hogy közzéteszem újra, mert akkor egy másik étellel együtt szerepelt.

Ha egy sütemény lehet alagút, akkor miért ne lehetne zsákutca is? 

Hozzávalók:

6 tojásos, hagyományos módon készült piskóta azzal a különbséggel, hogy belekeverünk egy evőkanál száraz narancshéjat is. 

Tehát:  A tojásfehérjét felverjük, folytonos keverés mellett aprádonként hozzáadunk 6 evőkanál porcukrot, majd a sárgáját egyenként és a narancshéjat. Végül beleszitáljuk a  6 evőkanál lisztet, és közben óvatosan belekeverjük. 160 fokon 10 percig, majd kisebb tűzön tűzpróbáig sütjük előmelegített sütőben. Kis tepsit használjunk, hogy jó magas legyen. Benne hagyjuk, és fakanállal lyukakat, zsákutcákat fúrunk bele. Amilyen közel csak lehet. A tepsi szélein érdemes megjelölni fogpiszkálóval minden sort, mert később itt kell majd elvágni. 

Krém:

2 csomag vaníliás pudingot felfőzünk 7 dl tejjel, és hozzákeverünk 3 dl áttört meggylekvárt és 1 evőkanál narancshéjat. Ezt a krémet rákenjük a piskótára még melegen. A fakanállal kitöltögetjük a lyukakat, majd egy kis rumos meggylét kenünk szét a tetején, hogy színesebb legyen. Ha kihűlt, a zsákutcákat átvágva szeleteljük.

Minden szeletet díszítünk egy szem meggyel. Befőttel vagy, mint én, rumos meggyel.

Bármilyen krémet használhatunk természetesen, de most a kiírás a piros szín volt.